Hetikiadás, 1927. január-június
1927-01-25 / 4 [1511]
Igazságosztó a kis majom. Madrasbah mostanában sokat beszélnek egy igazán különös, fantasztikus regénybe illő dologról, amelynek a hőse - egy majom. Élt Penukondában, a madrasi köztársaság északi részében egy komédiás, akinek egy kecskéje, meg egy majma volt. A két állatot nagyszerűen betrenirozta, mindakettő olyan trükköket tudott, amelyek neki kitűnő megélhetést biztositcttak. Drága fellépti dijak mellett mutogatta az ember, akit Shankharinnak hivtak, a majmát és a kecskéjét a cirkuszban. A cirkusz persze egyszerű, falusi vándorcirkusz volt, amelynek azonban nem a bohócok voltak a primadonnái, sem a kötéltáncosok, hanem a majom és a kecske. Shankharinnak mint mondtuk, nagyszerűen jövedelmezett a két állat. Volt már neki pár ezer rúpia megtakarított pénze. A pénzt állandóan magánál hordta. Ennek a hire elterjedt és természetes, hogy az felkeltette egy Manikham nevű hirhedt rablónak az érdeklődését. Manikham elhatározta, hogy megszerzi a komédiás pár ezer rúpiáját, amelyet a majma és a kecskéje révén szerzett össze magának. " Maga mellé vett két másik elszánt gazembert és megvárták Bhankhje^iflfc. mikor a két állatával együtt áthaladt egy sötét erdőn. Eléje áStak és követelték a pénzét. Mikor ezt nem tette meg, egy fejszével agyon verték. A kecske elszaladt. Úgyszintén a,majom is. A majom felszaladt egy fára, onnét nézte végig a gyilkosságot. És a gazemberek nem is sejtették, hogy a fán elrejtőzött majom fogja a vesztüket ekozni. A banditák a gyilkosság után megfogták & kecskét, azt is megölték és jó lakomát csaptak belőle. Ettek a keitekéből, amennyit tudtak, azután elásták a csontjait és a maradékot magukkal vitték. Előbb természetesen elásták a komédiás hulláját is és eltüntettek minden nyomot. Mikor eltávoztak, a majom lemászott a fáról és utánuk lopódzott. Követte őket lépésről lépésre. És jól megjegyezte magának a házat, ahová bementek. Azután megfordult és elkezdett a rendőrállomás felé szaladni. A majom emlékezett rája, hogy előző este a gazdája, a kecske, meg Ő nagy előadást rendeztek a rendőrségen, a kapitány privát tiszteletér és emlékezett arra, hogy az előadás után a kapitány . Igen barátságosan bán vele, banánt és egyébb gyümölcsöket, valamint édességeket adott neki. Egyenesen beugrott a nyitott ablakon keresztül és odaszaladt a kapitányhoz, aki az Íróasztala mellett ült. És elkezdte rángatni a kabát ját. Eleinte persze ki akarták dobni, mikor azonban látták, hogy csak nem akarja a rángatást abbahagyni, gondolták, hogy itt valami komoly dologról lehet szó és követték. A majom nagy szökdecseléssel haladt a hatósági emberek előtt és időről időre hátra nézett, hogy követik-e. Bevezette őket az erdőbe és elkezdett a kis kezé v % \ ásni azon a helyen, ahol a gazdáját eltemették. A hulla csakhamar napfényre került. Aztán megmutatta azt a helyet, ahol a kecske maradványait elásták. Végül pedig elvezette őket ahoz a házhoz^ ahol a banditák tartózkodtak. Mikor a banditákat elfogták#a majmot erőszakkal kellett lefogni, hogy valami kárt ne tügyen bennük, mindenáron nekik akart ugrani ée átharapni a torkukat. A tárgyaláson a banditák mindent tagadtak, de ezer ember kör* zül a majom felismerte mind a hármat - igy hát semmi kétség se volt aziránt, hogy a bűntényt ők követték el. Az intelligens állatot a rendőrfőkapitány vette magához és tejben vajban füröszti azóta. A három bandita közül e3yet kivégeztek, kettőt pedig életí'oTvt-i.T tartó fe-yhá^Ta j teltek el. flX
