Hetikiadás, 1927. január-június

1927-05-24 / 21 [1511]

21. az. 1927 május 24. j tf oldal. Méhcsaládok ' : - y - . . f agy su .i t o t ta v

idéken. Az ország nagy részeken elfagyott az akác. A méhészek tehetetlenül nézik reménységük pusztulását. Az erős munkára érett roéh'családok gyűjtőserege nem tel^l nézet. Nem csak a haszon marad el, hanem a méhcsaládok puszta megélhetése is veszélyben forog. Sok 'család máris éhezik: a méhek kivonszolják a bölcsőkből a •here- majd a munkásfiasitást, itt-ott pedig gyönge, elcsigázott, haldokló néhek hullanak a lépekről a kaptár fenekére. Még szerencse, hogy vannak olyan vidékek is, melyeken kisebb a kár, vagy egészen elmaradt. A családok aürgőe segítségre várnak. Segíteni csak kétféle módon lehet: etetéssel és vándorlással. Mint kettő pénzbe kerül, de a családok pusztulása nagyobb veszteség volna, A méhész azonnal vizsgálja át méhcsaládjait s ahol mézhiányt tapasztal, azonnal etessen, etetni eiézzel és cukorral

1 lehe t. A méz csak akkor ajánlatos, ha megbiható helyről való, különben betegséget /pl. költés rothadást/ terjeszthet. A cukoroldat közönséges fehér cukorból készül, A cukrot félannyi liter vizben oldjuk. Ajánlatosabb valamivel több vizet venni /7 kgr. cukorra 4 litert/ és 10 percen át csendesen forralva a. felszinre gyűlő habot, szennyet leszedni. A családok átvi zsgá.lásá t és etetését is óvatosan kell végezni, mert a méhek hajlamosak a rablásra. Vizsgalatra legjobb a reggel, etetésre az este..legjobb segítség 'légis a vándorlás. A méheket olyan vidékre kell szállitaní , ahol nem s.mmi sült meg az akác; va zy kisebb a baj. Igy még haszonra is lehet számi tani.. Sajnos, a méhésztársadalom teljesen szervezetlen és tájékozatlan arról, hogy hol és milyen kár érte az akácot és 'hol volna jó mthlegelő. A méhész tehát teljesen magára van utalva. Nézzen körül a határban, van eset, hogy valahol tönkre ment az akác, 4-5 km. távolságban ellenben a legszebb eredménnyel kecsegtet. Sokszor azonban bizony csak messze van alkalmas vidék. Leghelyesebb, ha a közelben lakó méhészek együtt vándorolnak, igy megoszlik a. munka, a költség. Különösen „a vidéki egyesületekre, méhészkörökre vár •/ szép feladat. G-yüjtsé^össze a tagok méheit. Az, akinek 10-20 családja van, nem bérelhet egész^vasúti kocsit, többen azonban összehordanak egy egész kocsira való kaptárt. Szállításkor fontos, hogy a lépek ne mozogjanak, a méhek bőséges levegőt kapjanak, lehetőleg üres hely is legyen a méhlakásban, ahova a lépek közül ki.vonulhatnak a családok a szállítás küszöbén, s ha kell, száll-tás alatt is vizet kapjanak. Vándorlásra legalkalmasabb az éjszaka, A sújtott vidékek méhészeinek a vándorlásra vonatkozólag utasítással szivesen rc-ndelkezésr- áll e "Méhészet" szerkesztősége Üjpest. A teheráru-f or^'űe a növekedése

. A 1-gujabbfen közzétett adatok szerint vasútvállalataink toh.-rforgalmának eredményei emelkedést mutatnak. Az 1926. évben az előző esztendőhöz képest 4.6 millió tonnával több, vagyis összesen 32.2 millió tonna áru került a hazai vasutakon elszállításra , ami 16.6 f

3-os növekedésnek felel meg. Az áruk javarészét az államvasutak és az államvasutaknak kezelése alatt állo helyi érdekű vasutak továbbították és a teherforgalomnak esek 13-5 :

,>-a bonyoló- • dott le a magánv-sutakon. QJSty