Hetikiadás, 1927. január-június
1927-05-24 / 21 [1511]
( ^/ ti szám. 1927. május 24. ' ^J, oldal. Az Etna tövében. Az Etna y : /hegy tövében fekszik Catania, a hatalmas kiterjedésű 380,000. lakosú város.Aá Idegen számára mindjárt a pályudvarnál akad látnivaló, még pedig a«carro sziciliano". Ez , egyfogatú kocsi, hasonlit az alföldi loibikos szekereinkhez, csakhogy ennek a farészei aprólékos gondossággá]^ legmüfcésziesebben vannak faragva és szinezve.A nagyobb sima felületeket szentképek és^csatajelenetek diszitik. A lőszerszám iparművészeti remekmű. Fest ve, égetve, vágva, szines üveggyöngyökkel, réz véretekkel, tükrökkel és apró csengőkkel diszitve. A ló hátán _ / félméter magas,toronyszerű diszitmeny,mig a szügyéről egy csörgős- pon-ponos lófarok himbálódzik. A fején pedig annyi a structoll, hogy nálunk egy kisebb masamódüzlet raktára szegényes ehhez a legnagyobb *p plörőzdivat idején. .A város főutcája három kilóméternyi •„ „ • hosszúságban kígyózik az Etna irányában. Aki először kerül a városba, annak mindjárt feltü nik, hogy mindenfelé csak férfiakat lár. Csak imitt-amott látni egy korosabb nőt, a jellegzetes cantanese viseletben. Nagy fekete selyemkendő a hajba tűzve egy diszes tűvel.Olyanok a nők, mintha gyászolnának Valakit. A » bubi" és pláng az n eton» fej itt ismeretlen. Flörtölni nem mernek a kreolbőrü, tüzesszemü sziciliai szépségek, félnek a férfiaktól. Ha flörtön kapja^szerelmesét a sziciliai > mint járt készna h vendettárO". Két éles tórmetszés az arcán, és helyrehozhatatlanul örökre tönkire van téve a bájos, olajbarna arc. Dacára annak, hogy a városnak több gyönyörű sétakertje. van, a korzózás itt ismeretlen. A giardino Belliniben, a város legszebb parkjának padjain csak öreg urak üldögélnek. A szebbik nem mindig láthatatlan. Lármásj temparamontumos, szilaj faj 'a szicziliai. A legtöbb férfi állandóan revolverrel jár, vagy pedig ott lapul kabátja alatt a különleges formájú szic&iliai tőr. Harminc, negyven centiméter hosszúságú, kétélű, hegyes, markclatnélküli acélpenge.Kissé meghajlítva nikkelezett lapja, hogy kényelmesebben viselhessék. Nézeteltéréskor gondolkodás nélkül fegyverhez nyúlnak, Ugyanilyen tőrt viselnek a nápolyiak is. Ha ünnep van, zászlédisabe öltözik a város.Minden ablakban ott leng az olasz trikolór .Reggeltől késő éggszakáig ezernyi tömegekben hullámzik a nép az utcákon. Mindenki ünnepel. A nők mintha valami nyomás alól szabadultak volna fel,^ vigan csacsogva, elöl két fonatba eresztett ébenfekete hosszú hajjal járják az utcán a tüzes tarantellát. A jazz, simmi, gherleston nem tud teret hóditani. A szaxofon-és a többi modern hangszerek ismeretlenek itt,de . minden házban megtalálni a gitárt.Ha eljő az est és feltűnnek a csillagok Sziczilia azúrkék egén, az ifjak csengő gitár és mandolinkiséret mellett éneklik az utcán az izzó,érzésekkel telitett sziciliánákat szerelmesükhöz és a holdhoz. Egy nép dalaiban sem szerepel annyit a holdvilág, mint a szicziliai és nápolyi dalokban. Három nagy szinháza van Cataniának, átlag 1500 ülőhellyel, ezenkívül nyolc varietéje, valamint több mintj husz mozija. Jellemző^a szicziliai nép temperamentumára, hogyha kedvenc szinesze lép a rivaldára, szűnni nem akaró tapssal és » eja-o val fogadják és nem akarják leengedni a szinpadról. Ha azonban olyan sz—ínész jelenik meg, akit nem szeretnek,annak olyan macskazenét csapnak, amilyet még középeurópai fül nem hallott.Minden eszközt, amivel lármát csaphatnak, felhasználják. Lárma, ordítás, dörömbölés, fütyülés és tülkölés tölti be a szinházat, sót nem ritka a revolver dörrenése sem. Ha valaki pártját meri fogni a. szerencsétlen színésznek, azt irgalmatlanul elpáholják. A színeszek már beletörődtek a véleménynyilvánítás eme módjába,és ugy végzik a dolgukat a szinpadon, mintha a nézőtéren siri csend lenne.. g / folyt, köv./
