Hetikiadás, 1927. január-június

1927-04-05 / 14 [1511]

CSAK A HÚSVÉTI SZÁMBAN VAGY AZLTÁN KÖZÖLHETŐ! He tikiadé Is. a ám. 1927. ápr, 5 J, oldal. Hattyúdal. • — _ _ _ _ Irta:Szegedi István. Sok reménységet fűztek hozzá. Ugy indult, mint a jövő csillaga. Nem ismerte a kezdit nehézségeit. Olyan korban, amikor a többiek még az veretlenség homályában vergődnek, ő már nevére hivatkozva, préselte"ki a diiktorokből a pénzt, a közönségből a kivételeseknek járó elismerést. Tündöklő karrier követte ez& az(indulást. Somiokán állandóan ott re r

ogott a hirnév és a jólét kettős dicsfénye és az utóbbi nem egyszer elhomályosította az elsőt. Emberek és családok, egyesek és társadalmi körök, akit srev elzárkózottságban élve tisztesÉg - vsgy szeméremérzetből el-el jártak a ingversenyekre, de akiknek eszükbe sem jutott volna társadalmilag is érintkez . valami müvmszfajtával, kézzel-lábbal törskedtek, hogy a mester"egy-egy meg.vásukat elfogadni kegyeskedjék. Mert ez a dicső már nemcsak arról volt nevetés, hegy zongorázni jobban tudott náluk ?s mindenkinél, hanem arról is, hog lágy és olvadékony, a harsogó és szuggesz ;iv hangok erejével pénzt, sok pénz .neményes vagyont muzsikált össze az ot világrész valamennyi hangversenytérben. A svájci kastély,a párisi és firtnzei palota a főuraknak kijáró meg osülést juttatta osztályrész .ül, kép- és szoborgyüjteményét a leggazdagabb i legbolondabb ángliusokéval emlegették egj szinvonalon. Lényéből nemcsak a .vész megkülönböztető fluiduma áa?ad£, hanea a nábobok nemzetközi eleganciája, likőr a^pódiumra lépett, győzött, mielőtt nég egyetlen hangot megütött volna zongorán. A kifogástalan londoni frakk, a legexkluzivabb ötórai teákon elsatitott tökéletes mozgás nemcsak a zene fejedelmét, hanem a nagy élet, a grand .e maharadzsáját is megmutatta a szájtátó tömegnek és bárhova ment is, számár közönség mindenütt vidéki' volt, mert az ő lazája szélese e cilág és annak legteteje, a mindenütt való szellemi és a lyagi gazdagság ormain pihend Az étnek ehhez az ^ormótlan feltornyosulásához képest London sem volt több, mint pesti ember számára Kemeneshuta és Paris ttndéri ragyogása is csak pislákold lusi mécs. Hogyan történt, hogyan nem, ő maga sem tudta. Ha nem vele történik, h m valami más gazdag emberrel, bankárral, VÍllalkozóval, az bizonyára kenyvsz en be tud számolni arról, hogy bomlott meg ennek a szörnyű gazdagságnak az ülete.Hol lazult meg valahol egy fontos tégla, hogy omlott össze az egész rásspalota e lazulás nyomán. De ő művész volt végeredményében ésj örök gyermek. Vagyonát nem kertes az ömlött hozzá, az ölébe hullott, Nc és aktán, ahogy jött/ olyan zajtalan észrevétlenül egyszer csak elillant. 0 úgyszólván nem is vett róla tudomást yvédjei szaladgáltak rémülten után, át félv.Llágckon, de sokra nem lehetett le menni, ^kelletlenül legyintett, ha pénzről beszéltek neki, különösen hgc yan pénzről, ami nincs. - Eladni,- mondotta unottan- és az ügyvédek fájó szivvel adták el rra a kastélyt, a palotát, a képgyűjteménytI 0 mindezzel mitsem törődve jártovább a viíágot, hangversenyről hangversenyre, és tobzódott a zsúfolt háza ott a művészet ormain tovább. Londoni hangversenye volt az első tudarc. A ragyogó terembe belépve m mert hinni a szemeinek. Az embersorok kőzett padsorok voltak, sötét,ellenenves lyukak szakították meg a frakkok és estélyi ruhák színes tömkelegét. í kélyek,- óh, azok megteltek azokkal a kedves zenerajongókkal, a zongoratanár kkel, a diákfthkal és más bolondokkal, de a társaság, az ő társaságának paörai foghijjasok voltak, mint a lajhár. Ez jutott eszébe S rendkívül; érnélceny művésztemparamentuma már át vette a hasonlatot, átmásitotta fizikai érvénnyel is. Fáradtan, tuayán. játot t. és a máskori tapsorkán helyett udvarias aenyérütögetés kásérte produkci . / Folytatása köletkezik./ AJTC • • ••