Hetikiadás, 1927. január-június

1927-04-05 / 14 [1511]

CSAK A HTTSVÉTI SZÁMBAN VAGY AZUTÁN KÖZÖLHETŐ! Het ikiadás. szám. 19~7. ápr.5, */.oldal. Hattyúdal./ folytatás./ Berlinben még rosszabb ház fogadta, és Parisban nem lehetett megtartani a hangversenyt az érdeklőd's hiánya miatt. A meghivások elmaradtak, és a hotel számláját kegyeletből e yik ügyvédje fizette ki. É Az egyii argentinai mozgóképszínházban egyszer csak felfigyeltek az emberek. Egy kedvelt cow-boy- filmet játszottak és a zenekarból felcsendült az argentinai tangó. Egyszerre csak nem lehetett hallani sem a hegedűt, sem a csellót, a harmónium szava is elsápadt, csak a zongora hangja szállott valami földöntúli szárnyalással, az egyszerű, népi melódia felfokozott értelmet és jelentőséget kapott, A mozi közönsége, amely a cow-boy-filmet nézni tévedt be a terembe, nem tudta* mi történik vele, Az emberek csak ültek a .* '. ' i helyükön, üres szemük a vászonra meredt és lefojtott dobogásu. sz ivükben, valamely eddig soha nem érzett boldogság sirt fel, átütött a mennyezeten és sz'tünlott az örök argentinai égen, Reggeli séta. - Théodoré de Banville.Szoritsad éjhajad kis szalmakalapodba fis jöjj, mig nem zsibong a nap zajos robotja. Jöjj, nézzük, mint hasad a hajnal a hegyen S szedjünk virágokat a tarka réteken, A forrás elsimult,békésen szunnyadozva; Lankadtan csüng fölé a sápadt vizirózsa; Még bug visszhang gyanánt távolból^elveszón A pásztorok dala gyümölcsösön, mezőn. A szellő illatos szárnyán arcunkba rázza; Mint pajkos, kósza lány, csapong körül cikázva. S mig mosolyogva jársz, enyelgőn ontja rád Virágzó almafák és barackfák szagát. Eranciából fordiüttta: Téglás Dezső. A hét sirály

. - Ed^uard GrenierReggel, napkeltekor, mindennap látom újra, Mint siklik két sirály ott künt, a tengeren; Zengő habok fölött, egymáshoz összebújva Lebeg a két madár, nyugodtan, ? - nesztelen. Köröttük fölragyog az égi kristály azúrja; Fönt: úsznak gondtalan,- mig messze, idelenni., A föld szegény fia most ébred s indul útra, - Vár rá örök iga,kenyérgond, küzdelem. Lám,őket szárnyaik folyvást följebb ragadják; Övék a fénysugár, övék az ős szabadság; Csak a szelet lesik, nincs gondjuk másra ott. Mily boldog pár! Nem ér hozzá

u

uk földi lárma, Szerelmes otthonuk a tiszta űr magánya. - Miért nem lehetek, ó, én is társatok? Franciából fordította: Téglás Dezső.