Hetikiadás, 1927. január-június

1927-04-05 / 14 [1511]

A szakadt ruha. Irta: Ámbra. A filozófusnak "bohémnak kell lennie - kezdte Abaházy - s tekintete a szak.értő gyönyörével követte pár pillanatig egy amerikai lánynak a tengerparti fák közt tovalibbenő alakját, mert csak igy ismerhet i^meg minden vonatkozásában az életet, Ha nem volnék bohém s nem szeretném a könyveken kivül a csók piros virágát, drága borok aranyát és a zene opálos gyöngyeit, ha nem élvezném a fényben hömpülygő termek előkelő közönségét ép ugy, mint valami csapszékben a messziről jött tengerész rumos fantáziával túlzott, de mindig érdekes, drámai elbeszéléseit, sohasem jöttem volna rá bizonyos csalhatatlan igazságokra. Ilyen^igazság.az is - ne várj valami szellemes paradoxont, mert a nagy igazságok mindig egyszerűek - mondom, ilyen igazság az is, hogy a nők szerelmének fokát abból lehet legbiztosabban megítélni, hogyan viselkednek, ha •< z ember véletlenül elszakitja a toilett jüket. Megesik az ilyesmi ölelés közben vagy asztal mellett, nem is kell épen elszakadnia a ruhának, elég, ha valami hibát ejtesz rajta, kiégeted a lepattanó gyufaszállal vagy más ügyetlenséget követsz el. Figyeld meg a hatást. Mondhatom, nem csalód*S soha. En két évig szerettem Lolót. Hat hónapig ő is imádott engem. Nőkkel szemben mindig nagyon vigyázatos és figyelmes vagyok s két év alatt mindössze kétszer történt meg velem, hogy a toalaettekre vonatkozó szent törvényeket megsértettem. Az első könnyebb eset volt, a másik súlyosabb. De ez a két eset is klasszikusan meggyőzött arról, hogy szerelmi hőmérőm milyen csalhatatlan pontossággal működik. Egy napon Loló ép befejezte nagy estélyi toalettjét. Ez a toalett két teljes héten át Loló gondjainak legmélyebb s legféltettebb tárgya volt. Ugy terveztük, hogy szinháéba megyünk, azután elnézünk egy bálba. Ragyigá, kisfiús—kislányos hangulatban voltunk mind a ketten s kergetődzve keresztül-kasul szaladgáltuh a szobákat. Amikor végre sikerült a bájos, pihegő Lolót utolérnem, mohón átöleltem s diadalmas örömömben felemeltem. Ekkor egyszerre... hszsz.., a gyönyörű crepp-georgette-ruha, Lsló kéthetes álma, tervezgetéseinek legdrágább tárgya, a derekától lefelé, középen végig kettéhasadt. -"No, most ez a gyermek vagy agyonlő, vagy - gondoltam - mérgében megüti a guta-." De nem ez történt. Loló a xyakamba borult s még ő vigasztalt engem: - "Nem olyan nagy tragédia, fiacskám. Ugyan ne búsulj. Egyszerűen nem megyünk sem szinházban, sem bálba, hanem kellemesen itthon töltjük az estét. Majd meglátod, milyen jó lesz." Avval az ölembe ült s vállamra hajtotta a fejét. Künn tavasz volt, virágpompában lángoltak a Hiviera^kertjei. Körülbelül uásfél évvel utóbb egy délután ép kávéházban tiltunk. Loló fámdt volt, roppantul unta magát, de maga se tudta miért. En is fáradt ^s dühös voltam, mert Lolónak ezt a szeszélyes hangulatát nem szerettem. Jazz-band játszott, a közönség egy része táncolt. Mi ketten egyik sarokban ültünk s teáztunk, Én dohányoztam. Mai napig sem tud*m, hogyan, de cigarettám parazsából egy szikrát akaratlanul Loló ruhájára ejthettem, mert egyszerre azt vettem észre, hogy az édes nő ruhájának szövetén alig észrevehető, friss égésű, kis lyuk van. Jelentéktelen kicsiség volt az egész, fél pere alatt ki lehetett volna javitani. Különbben is a ruha már régen nem volt uj . G-ondoltam magamban, nem olyan szörnyű nagy bűnt követtem el s nem is sokat törődtem vele. Amikor utóbb hazamenőben autóban ülünk, Loló arca egyszerre ugy elsötétül, mint kü-^an a felhőkbe boruló égboltozat. Kissé jobban kellene vigyáznod, ha dohányzói - mondta idegesen. - Csöppet sem kellemes, ha az emler ruhája megég. Nincs módom, arra, hogy minden másnap uj gazuerobot szerezzek he. Figyelmesebb lehetnél, barátom. Elvégre van-.szemed. Elképedve hallgattam s nem szóltam egy szót sem. Ettől kissé megbékült. - ko, olyan nagy kár épen nem történt. Majd meglátom, talán ki is lehet javitani. Ne törődjünk vele - mondta s kesémet a saját kezébe vette. - A szerelem szivesen megboesác • íí° H*" ^ *o J