Hetikiadás, 1927. január-június
1927-03-09 / 10 [1511]
Akikrg bajt hoz a tavasz. A szép tavaszi napsugarat kettős erő. ...el köszöntjük valamennyien, különöse., az^idén, mikor a kései tél már-nár a rügyfakasztó márciusba is . átterjedni látszott. Hiszen a jobb időjárás beköszöntésétől nemcsak p.zt várjuk, hogy a hosszú, téli rabságból felszabadulva,^ismét több időt tölthetünk a szabadban, az életet, egészséget erősitő levegőn, hanem a téli időjárásnak sok egészségi ártalmától is végleg meg akarunk szabadulni. ^Milyen öröm is az: a zsendülő föld szagától illatos levegőn mozgó, vidám gyermeksereget szemlélve, arra gondolni, hogy elmúlt a'legnehezebb évszak, a fűtési gondok, a járványok, betegségek időszakai De nem zavartalan a? öröm, ha a sok vidám arc között megpillantjuk azokat, akiknek a tavasz csak bajt hoz ; csak szenvedést jelent. Mert ilyenek is vannak, Gondoljunk azokra a tüdőbajos embertársainkra, akiket - a közmondás szerint - "elvisz a tavasz", akik a friss napsugárban a termesze utolsó üdvözletét nyerik! De ne feledkezzünk meg azokról sem, akik a tavasz jöttére már eleve félelemmel gondolnak, hiszen újra és újra kinyilik szenvedéseiknek ajtaja ilyenkor; akik duzzadt nyakkal, gennyedő sCrophu*losus mirigyekkel, vagy félvak szemekkel, fájós, dagadt"izületekkel keresik a nap gyógyitó hatását - hiába! + Egyformán megtaláljuk ezeket a szerencsétlenek/S nagyváros utcáin és a falvak házai között. Epitt a fűtési nehézségek miatt nem eléggé szellőztetett, rossz levegőjű proletár-lakások penészvirágai ők, amott a nedvesfalu, földes parasztszobák mélyén szenvedő, korai megnyomorodásra, pusztulásra.itélt bibéi ők a föld népének. S-nem a tavasz az ő igazi ellenségük, hanem a tél; nem az újra melegen sütő napfény áldozatai ezek, hanem a rideg tél rombolásai válnak rajtuk nyilvánvalókká. Hány száz és hány ezer magyar gyermek vergődik az év e szakában ilyen szomorú sors súlyos keze alatt, akik pedig könnyen megmenthetők lennének, hogy munkáljak a magyar jövendőt. A káros szokások, az egészségtelen életmód és a tudatlanság áldozatai ezek a szerencsétlenek, Mit ér a hatásagok és a társadalom legjobb törekvéseinek egész serege, ha az egyének nem tesznek meg mindent az egészségük védelmére? - de mit ér viszont az emberek legjobb szándeka akkor, ha a nehJáz viszonyok nem engedik meg az igazán egészséges életmódot? Olyan kérdés ez, melynek mind a két fele egyformán igaz. D tí hol kell elkezdenünk a munkát, hogy eredményt érhessünk el? hogy megkevesebbedjék azoknak a száma, akikre a tavasz csak bajt és szomorúságot jelent Az egészséges lakás és a jó táplálkozás olyan dolgok, amelyeknek . megszerzésére tényleg sokszor nem elég az egyén legjobb szándéka sem. Viszont fez elmaradt babonás hit, amely nem engedi a falusi lakások ablakait nagyobbra építeni, mint ahogyan azt évszázadok óta épitik, "nehogy a meleg kimenjen", - a -.nemtörődömség, mely eltűri, hogy a földes szobák talaja a betegstégek melegágyává váljék, ahelyett, hogy azt évente egyszer -kétszer alaposan felásva, felfrissítenék, hány embernek okozta mar korai, halálát?! És hány ember senyved hosszú betegségben amiatt, hogy jövedelmének nagy részét tápláló olcsó ételek helyett szesz ivásra költi. Itt kell a kérdést megfognunk, ha azt akarjuk, hogy-- népünk testén ne rágjon sokáig a fenntebb leirt nyavalya férge, mint őrlő ozu a fában. Mert higyjük el, hogy a párás, túlfűtött, nem szellőztetett szoba levegője, a tel hidegétől való ^oktalan félelem, mely bezárva tartja a gyermeket,a helytelen öltözködés és a téli tespedés mind-mind szálláscsinálói a tavasz eme borzasztó nyavalyáinak. Megelőzni pedig könnyebb a betegséget, mint neggyógyitani. Ha keressük az okát bajainknak és okulni, tanulni halandók vagyunk a 'hozzáértők beszédjéből, könnyen elkerüljük a nagyobb veszedelmet. Ma már a közegészségügynek ezek a kérdései olyan méltatásban része-s sülnek a közhatóságok részéről, hogy az egyéni jószándék mellett még a mai nagy nyomoruságb n is gyors gyógyulást' remélhetünk! Itt a tavasz dolgozzunk tehát az e-észségért ilyen módon is! té J % tOk I