Hetikiadás, 1926. július-december

1926-12-07 / 49 [1510]

______ Irta Szegedi István. * A vonat ütenos kattogással vágtatott az -j szakában. A fülkében rajta kivöl nera volt senki nás, csak • az a rejtelmes útitárs, aki már a bérkocsiállomáson melléje szegődött

f Amikor be akart ülni a kocsiba, k„zeben az ..orőspántu kis bőrtáskával, akkor szólította mogg - Bocsásson mag Uram, én is az állomáshoz .^agyek. Nincs több kocsi a közelben, engedje meg, hogy én is.beszálljak a kocsijába. Ropp„ ? kellemetlen volt a ffnlog, megzavarta mindéi- számítását. Hogy űiii.ek épp mofet kuliétt ideérnie. Am az óvatosság azt parancsolta, hogy barátságos hangon — aaely azonban a kelleténél ne legyen melegebb, vagy éppen alázatos - igy válaszoljon: i - Kérem Uram.ez csak természetes, -egyen szerencsém a kocsimban. . / / g e - „ kocsinkban,kérem, a kocsinkban, sietett kijavítani az útitárs. Mert csak ugy vehetem igénybe a szivességót, ha a fele kocsit én fizetem. Ujabt komplikáció.Ezt is gyorsan végig: kellett gondolni. Nem, :.em, csak semmi gavalléria. Hamarosan kész volt a válasszal. -A világért sem akarom Önre erőszakolni a vendégszeretetemé

4

'.. Elvégre Európában vagyunk - tette hozzá és volt ereje bágyadtan mosolyogni. A fele költséget ön fizeti. A kocsi elindult. AZ útitárs -erre határozottan emlékezett,már a kocsiban elkezdte kellemetlenkedését. Állandóan visszatért ugyanrra a témára, a legkellemetlenebbre, Timely csak elképzelhető volt ős nem lehetett ettől oítériteni.ü mindent elkövetett, hogy másról essék szó, ám z útitárs konok volt. Kizárólag cshk erről beszélt és mindenárpn vitát akart kezdeni. azt hitte, egy örökkévalóság, amig a rozoga bérkocsi l:ilöcög a pályaudvarra. - Miért is nem vettem autót, - ondolta kétségbeesetten, oda mégsem tolakodott volna be. Végre kiértek az állomáshoz. ^ kocsit kifizették, ős elváltak. Még érezte az útitárs hosszu^gyanakvó pillantását a hátában. Aztán elsodorta tőle a tömeg. A jeggytí a zsebében volt, gyorsan kisurrant a várótermen át és beugrott a még üres vonatba. Az első osztályú fülke üres volt, és üresen maradt,- amig a vonat elindult. Suive mélyéből hálát adott a sorsnak, de alig döcögött át az induló expressz az első váltókon, amikor halkan, de gyors^mozdulattal kirántották az ajtót és..belépett az útitárs. - Áh ! milyen kedves meglepetés, tehát Ön is Hamburgba utaz ik? Persze^ezt áüii kérdeztem Öntől, sokkal érdekesebb témánk volt. Most boldog vagyok, legalább^jó részletesen megtárnyaibatjük a dolgot. Jeges kéz markolta aúg a szivet - tehát nincs menekvés, gon1 olta, a vészfék felé pislogott, aztán gyo- . u mást gondolt. Ez elvégre' reménytelen volt. Milyen ürügyet találjon 1. , hogy megszabaduljon^tőle• £1$ .3 a botrányíNem, nem-csak semmi feltűnés, semmi^ani rá iyányitaáá a figyelmet. Inkább ha liget ni, tűrni ős f elvei:.JL a küzdelmet a rettentő ellenféllel. / Már vagy három órája robogtak, az első két órán át szakadatlanul ^folyt a vita köz.ttük. Az útitárs támadott, ő egyre iparkodott kitérni. Végül is nem birta tovább, fel kellett vennie, a harcot) A második órában körömszakadtáig mont a harc közöttük . A külsőségeket megtartották, ::on nyúltak egymáshoz, ésfciz útitárs különben is észvesztő, jeges nyugalomnál viselkedett. De az a szegény körmei belevágódtak a kartámla piros plüssébe,és a ^körmök tövén,anélkül, hogy őszrevette volna, kiserkedt ;.. vérKét óra múlva kimerültek mindketten, fejük lehanyatlott a párnára. 0 elaludt hirtelen, mélyen és azonnal álmodni kezdett. Azt álmodta, -hogy megint - régi kisfizetésű tisztviselő. Elseje volt, hazavitte a fizetését, odaadta az édesanyjának. Az anyja nézte.nézegette, aztán igy szólt: — Hát bizonv édes fiam,ez nem nagyon sok pénz. De majd szépen, ügyesen beosztom és eljleszünk belőle jövő elsejéig.