Hetikiadás, 1926. január-június

1926-03-30 / 13 [1508]

A vénség terho nrke.: no;i teher, • A szivem még ritmusra ver, S ha szikráit meglebbano hevének, Mely ifjat felgyújt, aggot éget, A lemondásnak hamujába fejten, Még sudár vagyok, állok, mog se hajlom, S,. minden tavasszal lombba öltözöm. . .. Nincs én nekem a vénség he z közöm. Az Srjegenyét, ha száz évet élt, Azt mondják, villám zúzza szét. Sivárom! ... %

tn e világ-szép pagonyban Magában állo őrjegenye voltam. De sudaram odáig napba fürdik. S bár szaporodó éveim gyűrűit. Sűrűn mutatja karcsú törzsököm, Nincs én nekem a vénséghez közöm! Megszetekintek. . . .Dlöttem a .táj, Szebb rajt a szép, enyhült, mi benne fáj. Száll, száll felettem az idő, a kor, Hulláma érint, de meg nem tipor, . v A sodró életélve,kb öl kikopva, f Szebbnek tűnik fel az élőt mivolta, S az itt időzés igazibb öröm....* Nincs én nékem a vénséghez közöm. Bárd Miklós. Ide-aek. Jfeiat nyütten ernyedt hegedühurck z Olyanok' A muzsikájuk dult , örömtelen: Ké sz gyö trelen, A szélhárfa, moly mindent összevét, Tud ily zenét. * Mély 1 é le k zak la t ó , vi ga s zt al án , S csak kinja van. Áldott a szélcsend,, nyugta, a tevés: Me genyhülés. De nem pihen a szél, s ha kél a nap, Már húrba kap . És muzsikálni kezd minden ideg, $3sy kin a regg. Blnyütt hurok siralmas zongzete E kinzehe. • Bár d Miklós .