Hetikiadás, 1926. január-június

1926-03-26 / húsvét [1508]

sz. 1926 '. ... V oldal. Lulu /ITT, folytat ég/ - Luíu! Csönd. Mégegyszer: - Lulu! Csak a fák susogtak, A kislány szájaszélei egy kicsit - csak egy egészben kicsit - legörbültek: ,é - Lulukám!. Rettenetes. Lulu nea jött. - Á kislány szive ugy vert, aint valami rémült kis verébé. Sietve járta körül a ligetet. Kétségbeejtő! Sehol semmi, ±>e mégis! . AZ öreg csúfondáros f aun-sz ob or tá j án egy katona ült a padon s Lulu, a gőgös Lulu, érthetetlen módon ugrált körülötte. A kislány megállt s remegve kiáltott oda: - Lulu gyere! ; Lulu hátranézett, megcsóválta a farkat,, néhány lépést szaladt a kislány £elé s aztán - ó egek! - hírtelen megfordult s visszafutott a katonához. A csúnya állat! % A kislány előbbre jött: . • " . - Lulukám, gyere, megyünk haza! A kutya negédes pajzánsággal ismételte meg előbbi játékát. - De Lulukám, édes kutyuskám, gyere!' Semmi eredmény. Pedig most már a katona is szólt: - Na erigy! Mars! . * Mindhiába. - a kislány reszketett, mint a falcvél és síró , hangon szólt oda: - Lulu! Csúnya állat! Megmondom apának! azonnal gyere ide! Nem segített semmi. Bátortalan,, félénk lépésekkel még közelebb ment a kislány. Hanem egyszerre földbegyöker zték a lábai: az a "gőgös fráter", az uj. főhadnagy ült a padon, jóságos Isten! !Dz már igazán rettenetes! - "flgy ideig reszketett a kőszívű Kunigunda várurnő bámulója, egy''-,de igazán csak egy -^könnycsepp surrant ki riadt szempillái közül s aztán az utolsó ijesztő argumentumot vágta ki: - Lulukám; hát nem jössz? JQ. akkor itthagylak:. S megindult a kavicsos' uton. Bgy ideig még hallotta a "gőgös, fráter" hangját, amint kcrhol- el ta a küldötte a kutyát, de biz a hűtlen állat nem jött.. Már a ka* púhoz ért s szemben a felaőbb leányiskola előtt már gyűjtögették a lámpákat s Lulu még sem jött. A kislány megállt. - »Otíl jön a gazember! - oü4i föl magában és sietve fordult vissza. Feleúton szembejött a főhadnagy a kutyával, A kislány szigorúan szólt rá az engedetlen pajtásra: - Na,de most már igazán megyek! S elindult, szinte futva, hogy valahogy utol no érje az a „ "szörnyű ember". Lulu, a gonosz, azonban erre sem hederített. V*idám csaholással ugrált a férfi körül. A szegény kislány pedig csak sietett, sietett. Bgyik könny a másik után futott le finom orcácskája mellett. Hanem akárhogy sictett, egyszer csak mégis ott csengett a főhadnagy sarkantyúja mellette. S még hozzá, Istenkém, éppen a felső-leányiskola előtt, melynek ablakán kitekintett Blvira néni s bizonyára meg is hallotta, amikor kedves volt tanítványát megszólítottee a. gonosz katona; - Bocsásscn meg... elhoztam a kutyát.... A kislány piros volt, mint a pipacs. Kicsit mosolygott, kicsit megbicente tto a fejét., aztán megfogta Lulu nyakörvet s tovább sietett. A főhadnagy ott állt egy darabig sapkájához emelt kézzel s bámulva nézett a lány után. /folytat? sankövetke zik/