Hetikiadás, 1926. január-június

1926-03-26 / húsvét [1508]

Lala

. Irta: Gyula diák. . . eredeti tárcája. A kis városra'boldog, sugaras nevetéssel kacagott ajnájus. Az akácfák lassú,, ringó bókolással kellettéi magukat, a sörkertbol áthallatszott a kövér megyei főjegyző harsogó nevetése s a kislány kinézett az ablakon. Mellette a meleg ablakpárkányon ott feküdt Lulu, a nyalka Lulu is teljes ó hosszában. Nem kell, kérem,megbotránkozni! Az ablakpárkányt Lulu teljés joggal használta, lévén ez az 6 helye. Ami pedig az illemet illeti, nos, hat, azon aem esett serelem. Állát mennyed elő;;előség^el pihentette a párkány bádogboritasán, ruganyos legény! teste is jóx neveit lényhez illően nyújtózott.a félfán. Monootu: a kislány kikönyökölt az dDl>":on. Lulu p^odig az előkelőség és uri gőg ismert közönyével unatkozott mellette és sem a kocsizörgest, sem az uccán sétáló kutyustestvéreit nem méltatta annyira, hogy szeméit a szükségesnél jobban kinyitotta volna. Hanem e drága, édes májusi délelőtt idegzsongitó csendjét hirtelen megzavarta egy hang. Ott balra,a szomszcdlakásban valaki^énekelni kezdett. 3rős, csengő férfihang volt - és Lulu, az előkelő és, gőgös Lulu mégsem átallotta első lábaira föltámaszkodni,^büszke fejet• az égnek emelni s először andalítóan halkan, majd erősödő tenorral, ve- • gül hatalmas baritonnal kisérni a dalt. Ha naturalista, impresszionista ir-5 ?o?--\ ~\ v.á", j •-"a átném ki magam, hogy Lulu vonitott, igen, közönséges juhászkutyaként vonitott; azonban mégis óvakodom a dolognak ilyetén megjelölésétől, mevt Lulu a kislány védel".e alatt áll. Lulu tehát - hogy is mondjam csak: - elutasitó magatartást tanusitott a jelzett, a kutyafüllel nyilván kifogásolható hanggal szemben. Kétségtelen, hogy ugyanezt a nézetet vallotta egyébként Ilona néni is, aki ebben a pillanatban lépett a szobába kulcsait csörömpölve s aki imigyen szólt: - Arra pedig ne is gondolj lányom, hogy avval az emberrel megismerkedjél! *• - De édesanyám - fordult hátra a kislány a mártirok ismert, lemondó arcával - hát ki akar vele me

0

ismeikedni? Jaj, Lulukam hallgass mar, hiszen megsüketülök! - édesanyám"ugy ieszel, mintha nekem más vagyam se lenne, minthogy megismerkedjem avval a kiállhatatlan emberrel! - No gmég csak az kellene, hogy ilyen vágyaid legyenek kepéd t el Ilona néni már puszta feltevésére is ilyen lehetőségnek. • Az aj tőn beszólt a szakácsné s a haz és 39 darab kulcs úrnője gyors léptekkel követte őt a konyhába. •• ÜZ énekhang is hirtelen elhallgatott, azonban Lulu csak a üislany ismetelt kérésére volt hajlandó zenei megnyilatkozását mérsékelni. _gy ideig még fújta önálló áriáját, majd halkabb s félreismerhetetlenül . fuvola-jeliegli hangnemre tért át, végül ásított egy nagyot, hosszú piros nyelvét felgörbitve s néhány melodikus nyöszörgés után ismét átadta magát a napsugarak jótékony melegének, A kislány pedig durcásan felhúzta fitos orrocskaját, hoszszusan elfujt néhány szál hajat a szemétől s megint kikönyökölt az ablakon. £ sörkertből oszlott a társaság. A megvei főjegyző falstaffalakja kigurul:, az utcára s hangosan búcsúzott a nyurga járási állatorvostól, Ormay fizikatanártól, Lángért61, a városi tűzoltók röttenhetetlen parancsnokától s a többiektől mind', kik hűséges hódolói tálának Oambrinus a^erak s kiket Ilona néni lelke mélyen -züllött korhelyek DOkretajönak*. szokott nevezni, de akiknek hangos elitélésétől bölcs megfontolássá murtozn'.odott, lévén Zsiga bácsi az ő hites ura., s a nemes varmegye alispánja is oszlopos tagja a társaságnak. - - /folytatása következik/ • tsz