Hetikiadás, 1926. január-június

1926-03-26 / húsvét [1508]

sz. 2.9.26 • • £*oldal. /Lala folytatás/ Zsiga bácsi különben a sörkertből még visszament a megyeházára s csak futó csókot intett egyszülött leányzójának,^amit egyébként Lulu nyilván a maga számira könyvelt el egy szelid farK sóvalás formájában, annax. ellenére, hogy a küldött csók kétségtelenül úrnőjének szolt.. A sörkompánia oszlásából a felsőtemplom harangozója is bizonyara elhatározó cselekvésre érezte agát indittatva, mert röviddel ezutian meghúzta a déli harangszót. S ebben a pillanatban kapucsapódás hallattszott a^szomszédból, majd kardcsörgés s ime elvonult az ablak előtt.a csengő férfihang

f tulajdonosa is: az uj_ főhadnagy ur. Vidám, kemény^lépésekkel senkiről es semmiről tudomást nem véve haladt a kaszárnya felé. / ,Lulu értelmetlen szitkokat morgott fogai között. A kislány egy szemhunyásig'a főhadnagy után nézett, aztán bosszúsan suttcgta: -A gőgös, romlott. kiCHhatatlan gazemberÍMég csak meg sem látott? Zsiga bácsi nagy sebbel-lobbal törtetett be az ebédlőbe. Az ajtóban összeütközött elete párjáV al s cuppanós csókot nyomott annak piros pozsgás^arcára. Hasonló elbánásban részesült a kislány is, akinek azonban nyilván kevésbbé t

edzett archőre volt, mint anyjának, meast az apai szeretet e megnyilvánulását imigyen honorálta: - <Jaj apa, de szar megint! , - En? - csodálkozott a megye ura, megs mogatván tekintélyes •tokáját. - En

7 Ennél bársonyosabb, virágszirom puhaságahoz hasonlatosabb arcot el sem tudok képzelni. ••/?::'". Azzal leült az asztalhoz, nyakába kötötte a hófehér asztalkendőt, letette két súlyos öklét a tányér mellé és várakozással függesztette tekintetét az ajtóra. Nemsoká kellett várnia." Az ajtó felpattant, belépett a haz es a 39 teserömpölő kulcs terjedelmes úrnője, utána pedig a szobalány gozoigó lefessestállal« • • Zsiga, bácsi jó versenytempóban esett neki a leves fagjosztáSctnatc, ugy, hogy mikor a kislány és anyja tányérjuk felén tartottat, g' családfő mar megismételte porcióját. A leves, és hus között megszólalt Ilona néni: i - Nem értem a mai hadsereget. Egyes tiszt urakat, ugy lát sZik« nem tud fcglalkoztdtni. Az uj száaaűóa ma megint.... - Hiszen csak főhadnagy - javitetta ki a kislány.••- Unungy? - villant a szeme az asszonynak - örömmel látom, hogy meglepően pontos ismereteid van ak a hadseregszervezet tanén.... - Le anya, hiszen ahhoz nem kell semmi! - védekezett a kislány. . - Hát mi van azzal az uj főhadnaggyal, anyókám? vágott elejébe az oknelküli viharnak Zsiga bácsi. - r

a megint egész délelőtt kornyikált s csak délben sétált be a kaszárnyába. Ugyan kiféle, miféle ember lehet, hogy ezt megteheti? Nem sok jot nézek ki belőle, annyi bizonyos. Zsiga bácsi nekilendült a húsnak s közben vázolta véleményét. - Hat ez a főhadnagy.... valami tiszántúli városból J811, lae helveztek. Jelenleg még szabadságán van néhány napig....s azért csak etedre es vacsorára jár be az -étkezőbe. -Különben egyetlen fia egyik bihari földbirtokosnak. ö _ • - Hogy mondod Zsiga? Egyetlen fia? *- figyelt föl Ilon„

; néni s.y-?pva pillantott a-kislányra, aki azonban csendesen szúrt egy madárfsfetnyi húst'a^villajára. Választ nem k..pott azonnal, mert Zsiga bácsi egész figyelmét arra fordította, hogy a poharában lévő szép sárga borocskához kellő mennyiségű savanyúvizet öntsön. /•P^l . 4-á^^ L^«má.1.

A : i- / x