Hetikiadás, 1925. július-december

1925-12-21 / 100 [1507]

A pásztorf iu legendá ja .ORSZÁGOSLEVÉLTÁR ------------- Kszekeió Irta: Gyula diák. Másodnap éjszakára elnyomta a fárad ság mindnyájukat.Aa Istenanyja lehajtotta szelia fejét a jászclbölcsc szélére s ugy szendergett a karján. József, szegény ott aludt a lábainál; az égből jött (ke rae k pedig, ökölbe szeritva rózsás kis kezeit, édesdeden pihegett a jászolban, AZ angyalok akkor már nem voltak ott s a féhyes csillag is halványabban lángolt a rozzant kis istálló rolött. A pásztorok kint aludtak a küszöb előtt, a ház körül, bárányaik között. 3 .indeki arcán boldog, fáradt mosoly játszott. Sötét volt, éjfél után, de még pitymallat előtt s valahol akkor szólalt aeg először a kakas. Sötét volt. Csak a jászol körül derengett valami csodálatos , kékszínű fény. Jóval éjfél után szállani, .kez de tt a harmat, ^ária és József megreszkettek f áztukban , de nem ébredtok fel. A ..int hogy az alvó pásztorok is öntudatlanul húzódtak összébb szegényes rongyaikban. Hullott a harmat- és egyre didergősebb idő lett. mkker siifc fel a kis Jézus. Egy darabig hangosan,keservcsen sirt, aztán csak nyöszörgött szegényke, fájdalmasan,árván. í)o senki sem ébredt fel. Csak kint a pásztorok között riadt éberségre az a kis árva pásztorfiu, akit ugy találtak valaha a bojtárok s maguk között " tartvány ott cseperedett fel a nyájak mellett a mezőn. Mondom, ez a kis fiu fölriadt és dideregve hallgatta egy ideig a siró Jézuskát, várva, hogy felébred az anyja s elcsit.ltja. Mária azonban, akit elcsi_ gázott a hosszú ut s a nagy öröm, mely immár két napon át nem hagyta nyugodni, tovább aludt nagy fárad ságóban. Igy hát egyro csak sirt Jésáska, a pásztorfiu meg mindjobban sajnálta. Pedig maga is ugy fázott hogy a foga is összeverődött. Hogyisne, egy szál viselt kis ing volt rajta,,a derekán keskeny bőrssi^j s a lábain lukas saruk. Reszketett, forgolódott a pásztorgyerek s most még csak azt a csodálatos, éjjfcőljövő éneket sem^hallotta, mely két napon át egyre ott zengett fölöttük, szűnni nem akaró gyönyörüségképen.. Didergett, forgolódott az Istehadta. S nézte az eget, a reszkető csillagokat. hanem, hogy nagyon sirt a Jézuska a jászolban és nem csitult panaszos nyöszörgő se;^hát fölkelt a sötétben a pásztorgyorek s óvatosan át lép ke ive az alvó pásztorokat s b aranyatokat ; lábujjhegyen besettenkedett az istállóba s odasuhant az égi Fiúcska melléJaj, bizony nagy keserűsége volt a jászolban fekvő Gyereknek. Pázott ő.. is szegényke és tózsaszinü jéghideg kis kezeive^. ijedten hadonászott. Egy ideig csitította a pásztorgyerek, halkan, öntudatlan édességü gügyögéssel, hane..i, hogy az Istenke csak egyre diderget t, odalépett az alvé Máriához s ébresztgetni kezdte: - jé asszony, sir az Istenke ! Keljen fel, fázik szegény ! És szelíden megrázta az Istenanyja ruháját. Jaj,de mikor szegény annyira fáradt volt s olyan' helyen aladt . Odament a jóságos Józsefhez is. Lehajolt frozzá s költögette© - Keljen fel* bácsi, sir a Jézuska ! Takarja be még valamivel, mert nagyon fázik. Hanem József is tovább aludt. A kis pásztor tanácstalanul ós dideregve állott a jáfczcl előtt s a siró ...ennyit 6secsemőt annyira sajnálta,hogy már az 6 szája is lebiggyedt. Megpróbálta még felköteni Simont, az öreg számadójuhászt, /i. ly t • kö v ./