Hetikiadás, 1925. július-december
1925-12-21 / 100 [1507]
/ , , , . ,..../ ORSZÁGOS LEVÉLTÁR y A u sztoriIU lcn-Tendai folvt. / ^«f» 1 ^ —* ' K szekció Jakabot a kemény öklű bojtárt, a sánta Fülöpöt, aztán A-belt, Zénót még a többieket, de azok csak dörmögtek álmsaEP; n s aludtak további Repesve osont vissza a jászolhoz s cs. k álldogált didereg ve nagy nagy tehetetlenségben. A kis Jézuska me g cs: k sirt, mert^s kis kezei aár egész e kékültek a nagy hidegben. Es reszkettek apró lábacskái is, melyek k látszottak a szegényes kis takaró alól. S _ikcr senki sea ébredt föl, hogy segitsen; « kis didergő pásztorfiu hirtelen levetette kopottas ingecskéjét s : ráte rit et t c a' nyöszörgő, panaszosan zokogó istenke re . S csodák-csodája! - A fázó Jézuska nyögött még egyet-kettőt, szipogott csöndesen, aztán rámosolygott a gyerekre, gőgicsélt egy darabig s végül - elaludt. Hej, hanem a pásztorfiu most annál jobbon reszketett. Fogai hangoson verődtek összö, amint ott állt pőrén a jászol mellett. .Próbált oda húzódni a csendesen kérődző tehén melléj az alomra, ám a tehén folyton mozgolódó tt s majd nem agyonnyomta. AI - ÍV San és fagyoskodva keresett egy kis szalmát, hogy azzal takarja be magát val melyik zugban. - Csakhogy nem talált egy szálét som, mort ami veit, azt még tegnap >lőtt összeszedte József, hogy legyen mire fektetni Jé auskát. Szooicruan ment ki az istállóból. Leheveredett Fülöp és Jüzsua közé s összehúzódott mint egy kis kutya, ^m ott 8.0 u veit j eb a föld hideg volt s a fiu reszkető testét, meg jobban ?tj x rto. a fa* Mit tegyen? Megint fölkelt, hi gy bemenjen az istállóba, ott tán mégis melegebb van. De amint nagy vigyázva előre bukdácsolt, egyszer csak mc gbe tlott. •Két nagy kos hevert a küszöb előtt. ,>z egyik, amelyiken megbotlottj fölriadt, de aztán - megismerve a kis páaszto<rt - megnyűge dett s tovább kérődzött fektében. A fiu - érezve a meleg bundát, ott maradt. Mo.jd közelebb - húzva, a másik kost is, most már két eldolról melengette elgémberedő testét, ü fejét odafektette az egyik nyakára, egymás mellé húzván a két hatalmas jószágot, odakucorodott közéjük, A hisszttszőrü, -belyho állati irha átadta melegét a didergő pásztori'iunák is. lassan, j u leső örömmel elaludt. Mikor fölébredt, már fönt járt a nap. Bent az istállóban ...ég aludtak, ám az uton s a mezőn már mozdult a nyá/j, az öreg Simon meg már éppen ott térdelt az alvó Isten előtt, mélységes áhitattal. Fülöp, Józsua, Jakab, s a többiek csodálkozva dörgölték a szemüket, a pásztorgyerek ^eg szégyenkezve húzódott meg a küszöb mellett. Akkor már Mária is, József is fölébredt s örvendezve álÍr az é^i fiueska körül, A pászíjorgyer. k is be akort osonni az im^dkoz Simon melléi Sanem akkor ráförmedt Jakab: Mit akarsz, te kis gyalázatos! Így nem mehetsz a Jézuska bölcsőjéhez! Hol ven az inged'V A fiu felelni akart, ám a féle Íme elfejt tta benne a szét, csrk a könnyei Ömlöttek kövér csöppé'kben. A hangos szór' 'fölnézett **ária s meglátta az árván félrehúzódó, ruhátlan kis fiut. aztán a jászolra esett a 'tekintete s ész rovottéba gyerek ingét a mosolyogva pihegő Jézusén. S ugyanakkor mc látta JÓescl, Simon, Fülöp s a töbViek is ..ind. Es akk•r megszólalt az x ston anyja: - Gyere ide kis árvám. ^ézd itt von az ingecskéd. Ugye a tied, te teritetted rá. a fiu félénken suhant oda. _ Nagyon fázott szegény Istenke, mondotta halkan. - És senki som ébredt föl. /f ily t . köv./ «* r* o
