Hetikiadás, 1925. április-június

1925-05-25 / 40 [1506]

A Buddhizmus keletkezésében csak egyike a számos,egyidejűleg előállott filozófiai-teológiai iskoláknak, amelyek, mint aszketikus-misstikus reform szokták a Kr. e. évezred..', közepe táján Indiában felléptek, Gautomo"Buddha nem volt sem az egyetlen, sem az első " üdvtanitó " s rendszere nem hozott Indiának gyökeres uj tanokat. Ami azonban a Buddha tanitását a többi fölé helyezi, az az, hogy Buddha nemcsak a régi hindu világképet, hanem az egész ember vallási és erkölcsi reformját hirdeti. A Buddhizmus elsősorban reakció a brahmanizmus ellen. A hitélet tekintetében Buddha tanitása teljes szakitást jelentett á hagyományok által megszentelt nézetekkel. A Védák vallását minden tekintetben feladta. Elvetette a Brahmanok szigorú kaszt-rendszerét, el az áldozást, el minden szertartást. Ezzel tökéletesen túltette magát a régi hindu élet tradícióin. Filozófiai alapját azonben a Buddhizmus mégis a hindu gondolkozás rendszereiből meritette. Mint csaknem minden 'hindu gondolkodó, G-automo Buduha is az Upanisádokban lefektetett ősi hindu filozófiai alapelvekből indul ki egy, a Vndantáéhö3nagyon hasonló idealista bölcseleti rendszert. Buddha azonban jobban kihangsúlyozza a hindu gondolkodás pesszimisztikus alaphangulatát, amikor a szenvedés tényét teszi meg egész tanitása ;éL ->pkö ven.de. S Buddhánál a hindu megváltástan is egészen m᧠értelmec nyer. A megváltás hála nem egy létező, reális külvilágba bonyolódott lélek megszabadulását jelenti többé. AZ Upanisádokban a Brahman- itman fülfogása, az egyes lélek beolvadása a világiélekbe, egy pozitiv cél. A Buddhista kialvása a Nirvánában, az é..etakarat s vele az élet ós a szenvedés mogssünéso,-negatív cél. A Buddhizmus az élet monumentális tagadása. A Buddhizmus filozófiai' alapja : Nincs semmi állandó a világon, c3ak örökös változás, keletkező és elmúló j:l;nség van. A dolgok léte pillanatnyi létezések hosszú sorában áll. Minden - dolog csak egy pillanatig van meg, a következő pillanatban hasonmása helyettositi, akárcsak a moziban, ahol a gyorsan egymásra következő -'egyes képek egy állandóan a vásznon maradó dolog vagy személy látszatát ébresztik. Buddha tagadja az anyagi világ létezését. Csak az van, amit észreveszünk. Tehát csak észrevételek vannak, amelyek folyton változnak, mögöttük nincsen semmi megmaradó szubsztancia. A világ folytonos levés meg nem szűnő folyamata, amelyben nincsan semmi állandó, az ilyeneknek látszó dolgok csak tévedésen alapszanak. A keletkezés és elmúlás változata kezdet és vég nélkül folyik szükségszerű törvény szerint. Csak a törvény az, ami van. Hogy, honnan, arról Buddha nem beszél. Mert nem lehet tudni. A vágy megszüli, .azt , amire vágyik. Az élet vágyálról egy látszólagos fizikai élet születik meg. De nemcsak az anyagi világ irreális. A lélek sincs igazán. A Buddhizmus ne a ismer halhatatlDn lelket, őnnálló Ént. Az En, a lélek is csak egy folyamat, az öntudat valósága is csak egy látszat. Mint minden, ami érzékéknek megjelenik, * üres ", azaz nincs igazi Enje, épugy üres a szubjektiv Én is, as.Én vagyok"éppoly illúzió, mint H A világ van '. Egy Énnek a felvétele, az igazi megismerésnek akadálya. Jz£rt beszél Buddha az " egyéniség távtanárol , amelynek következménye az egész tapasztalati illúzió -világ s a szükségképen velejáró szenvedés. Csak változó formák vannak, egyének nincsenek. Van egy látáskép, egy hallásér zctgi van szenvedés, de nincs egy lény, mely lát, hall és' szenved. Csak folyton váltakogo képek vannak adva a tapasztalatokban, do a képek mögött egy e§ent, egy Ent nem tudunk megállapítani. Felesleges tehát felőle elméleteket faragni. Mert létezőt sohasem ismerünk mg, csak lolytonosan keletkezőben és uimulóban levőt. / Polvtatása kövntkn*ik / 79/