Hetikiadás, 1925. április-június

1925-05-27 / 41 [1506]

A h

ang gráfojogiáj a. A 1 e§z

éd el

árul

ja az embe

r jellemét. , Bizonyos vonatkozásban ás bizonyos fokig tagadhatatlan tény, hogy az embernek hangjából épen ugy, mint a kezevonásából következtetni lehet a jellouére. Mindazonáltal a beszélősz rv természetes hangzásáb°l mégis csak bajosan lehet az ember jollearajzát .teljes egészében összeállítani, Az onlcri hang olyan, aint az eaberi arc. A aegtévesztésig teljes hasonlóság cs-k az ikreknél fordul olő. Ettől eltekintve éppen olyan sokféle egyaástól különböző beszélő és érzékszerv ferdül elő, aint ahányféle arcot látunk. A hang einden egyes eaber veleszületett tulajdonsága, aelyek mindegyikének aeg van a aaga egyaástól különböző különös sajátsága. A beszéd hangja sokszer aég könnyebben aegjegyezhető, aint az arc. De aaint nea szabad külsőleg noa széparcú eab erre „ráfogni , hogy utálatos jelleae van, éppen ugy tartózkodni kéli attól, hegy a csúnya hangú embernek rutlclküséget tulajdonítsunk.' De mivel aégis csak bizonyos, hogy az ember belső életének a leggyakoribb kifejezője a beszéd és a hang, a fejlődési évek alatt minden bizonynyal önkéntelenül is felvett olyan tulajdonságot, melyekből tagadhatatlanul következtetni lihet a jelleare. Nem csak az emberi arc kifejezésének van valami összerüggés^ az emberi jellemmel, kétségtelenül a^beszéd a lélek tükörképéül szolgálhat, ^érdésos azonban, hegy mi módon lchot a hangból megbízhatóbban következtetni a jellemre, A legkevésbbé megbízható mód^ernektokinthető a puszta hallás. Ha ilyen egyszerű volna a dolog, akkor soha sem érhetné csalódás az embert és nem lenne kitéve naponként annak, hogy esetleg szélhámosokkal és betörőkkel kell értintkeznio és esetleg ezen az uton bof.onatja magát. Nagyon nehéz feladat volna az egyszerű hallás után megállapítani azt, hogy kinek beszéde őszinte és ki beszél hamis hangon. Különösen olyankor nehéz, amikor olyan emberrel állunk szemben, aki egész életét hazug szerep eljátszására épitette. Egy fiatal amerikai tudós most különös gondot férdit a grammé fon lemezre fel'/ott c.ácri hangok tanulmányozásira. M-~ st már annyira jutott, hegy minden elébe tett foncgrammról csodálatos biztonsággal megállapítja, hogy milyen nyelvű beszédről készült, A hang emelkedéséből és süly édeséből következtet a nyelvre, ^g a rokonhangzásu nyelveknél is fénycsen bevált ez a módszer. Egészen világos, hogy ezen a téren kínálkozik olyan pont, melyen bepillant-st nyerünk a hangon keresztül az emberi lélek szövevényébe, A fonogramm ezenfelül még.sokkal mc ;bizhatóbb vizsgálódási tény, aint.az irás, mert a hang legmélye!!- rezgésében valami ősi természetes sajátság reze;, ami az embernél még akkor is jelentkezik, ha beszélni nem tanitetták. Az ősenber beszélt, de az Írástudásra csak későbl jött rá. Most már esek azokat a vizsgálódási szempontokat kell összeállítani, amelyek alapján a fonograa^ban mutatkozó hangvonalakat osztályozni lehetné. A aateaatika és a magasabb geoaétria azon az uton van, hogy a legfőbb irányelveket aegállapitva eldöntse, aik a teraéssetes és mik a szokatlan jelenségek a hanghullámokban és evvel aztán eldűl az is, hogy a beszédben mi ábrázolja a jOt, mi a gonoszt. A közeljövőben tehát az emberi beszédből éppúgy, mint az emberi kézir-sbol megállapithajtjukx majd, hogy milyen emberrel van dolgunk és melyek az illető ember legkiválóbl lelki tulajdonságai. Hindonburg-anekdota. _ Politikáról ritkán. 1 eszélt Hindenburg. Egyszer asztala- . nál egy politikus nagyon beletalált mély.-dni a politikai fejtegetésbe, mire Hindenburg félbeszakította. - Ha a német politika nem akadályozhatta x$n a világháború kitörését, akkor mL rányit ami még

1 ^evé sbbé -ja. ' .. , ' / azt —- /V/