Hetikiadás, 1925. április-június

1925-05-25 / 40 [1506]

Irta: Gyula diák. eredeti tárcája. Köd hömpölygött a Vág felett és ráült a városkára is. A város fölötc a régi, o

c

i

0

n vár is elbujt tejszinü sürüje mögé. Matej kinyitotta a vékony deszkaajtót s jobtlábával, a vaslábbal nagyot' koppantva, kilépett az udvarra. A nagy négyszögekbe rakott gerenda és deszkarak'fsok ázottan meredtek eléje, hanem a gépház csendes volt. Pedig máskor ilyen időtájt már ugyancsak pöfékelt a kis bádogkémény a gépház tetején. Matej megütődött. Mi ez? Mi történt? Sgy munkást se látott . Bejárta az egész fürésztelepet, ^em mozdult itt egy lélek se. Csodálkozva kocogott vissza ütött-kopott kis örszobájáig, megkereste az ablakpárkányon azt c. finom szivarvéget, mellet tegnap talált a v.suti raktár előtt, egy darabig nézegetőé, megropogtatta csontos ujjai között, aztán kis golyóvá törte-gyurta a tenyerében s vidám gyönyörrel dugta a zápfogai közé. Azzal kiballagott a kapuhoz és várt. Várta a munkásokat, mert lehetetlennek tartotta, hogy.ne jöjjenek. .'Tegnap ugyan omlitette volt neki Pavol, a félszemű, hogy a Kricsmarics-kccsmában nagy gyűlés lészen, mert hát az a két jó prágai ur is ott lészen, akik már nyár óta barátkoztak a szegény tot napszámosokkal, azt is említet te Pavol, hegy ingyér mérik a pálinkát, de hát ezt nem is igen hitte . Blnent volna ő is Kricsmaricshez - hiszon hej! mulatott ő ott egyszer-másszor, mikor még a vasláb' helyén igazi, jó láb fcszi•fcette simára a szük katonanadrágot - hanom hát,hogy menjen el ? Éjszakára nem hagyhatja ott a fűrésztől pot, mikor annak őrzése éppen az gondjára van bizva. Soká álldogált a kapuban, ^lötso zúgott a Vág, jobbra ott a Báros ut végén halvány, ködbe takarózva a vasúti állomás. Bizony járt ő is ezen az uton hetyke, nótás legények közt, virággal a puskacsövében. Aztán Tarnopcl, Rohatin.... nagy ásások, koplalások-... és mars,, aj, de sok mars.... sárosan, véresen,•ziháló mellel s a virtus tüzében.... szé.p volt, ha rossz is volt! Éc a " zazadcs ur Boros" - haj, micsoda bátor, derék, finom omber volt. Dehát persze Szielce....az a sok buta golyó, nem nézte

/

kibe ütközik* Hanem még ott is véres vergődésében volt hozzá jó szava: "Dobro je Matej! Csak nyugodtan célozni, nyugodtan elsütni/ jól van Mate j ! Aztán az csúnya volt, az a gránát. Máig se érti, hogy a ballába ép^n maradt. Igazán csak a Bozse végtelen irgalma mohtette meg. Hej a láb, a láb? Hova is vihette az a gránát? No biztosan oda, ahol Marisko vár rá, hűséges, meleg asszonya-szemeivel, meg szegény kis fia* a J.-,no. - Akik már nem birták ki azt a szörnyű, szürke, fájdalmas, keserves valamit, amit életnek hivnak s elmentek Bozse elé, a felhőkön túlra, a fényes nap kertjébe. Vaslábával koppanfott egyet. Matej és csendesen szipogott. Fájt. Hanem azért tcváb> ődöngött a kapuban s a gondolatok tovább kalandoztak a fejében. No: a kOrh'z. J: vélt

1

* Koszt is. Goszpodin doktorok is. Szép is az a Prága. Es a doktorok néha a füléhez hajoltak s ugy mondták, hogy a cseh és a tót né p ''barát" - Barát, testvér. Volt olyan is, aki azt súgta, hogy a "madjari'

1 nem brat. Az rossz. Kinczza, öli a totót. No, hát az a doktor rosszul tudta, ^eg is mondta neki. «iort az mind nem igaz. Nagyszájú nyitrai fiskálisok meg a svali - Martini kantor tal'lják ki ezeket. De biztos, hogy azok sc mondan'k, ha ismerték yolfca "zazados ur Borost" vagy kint lettek volna a fronton. O bizony látta, hogy löveti magát szitává a magyar legony a kárpáti hegyekon, csak azért, hogy ott mögötte, annak a' rongyos, gőzölgő, kis tót falucskának bántóaása ne essék. És ez a nép nem brat? Hót akkor kicsoda. .„ y /folyt, köv./ (Z-T