Szabóné Vörös Györgyi (szerk.): Helyismereti könyvtárosok XII. országos tanácskozása : barangolás térben és időben ezer esztendő magyar irodalmában, avagy a tájirodalom a helyismereti munkában : Veszprém, 2005. július 13-15. (2006)
Bényei Miklós: A könyvtárak feladatai a helyi irodalmi értékek számbavételében.
Mit értünk a helyi irodalom fogalma alatt? Mindenekelőtt az „irodalom" fogalmát illenék tisztázni. Igen ám, de éppen itt adódik az első komoly bonyodalom. Természetesen a könyvtárak is elfogadhatják és el is fogadják az irodalomelmélet művelőinek azt a felfogását, hogy megkülönböztethető a kategória tágabb és szűkebb értelmezése. Eszerint az előbbi, a történeti fejlődésre figyelő szemlélet a valaha keletkezett és a nyilvánossághoz szóló írott szövegek összességét, tehát a hajdani tudományos, filozófiai, vallási, politikai stb. irodalom és az újságírás termékeit is idesorolja. Az utóbbi viszont csak a művészeti ágnak tekintett szépirodalom alkotásait, tehát az esztétikailag pozitívan minősíthető lírai, epikai és drámai műveket fogadja be a fogalmi körbe; ugyanakkor kizárja az ún. irodalom alatti publikációkat, például a ponyvafüzeteket, az alkalmi verseket, az esküvői játékokat, a dilettáns szerzők írásait, a giccset, az alantas pornográfiát és a hasonló produkciókat. Más természetű gondot okoz a lokalitás okán rendkívül fontos népköltészet ügye, helye. S külön kellene mérlegelni az irodalomtudományi és a kritikai közlemények hovatartozását is. Aligha kétséges, hogy a határvonalak a mindennapi gyakorlatban elmosódnak, és különösen így van ez a könyvtárak gyarapító és feltáró munkájában. Hiszen a helyismeret komplex diszciplína, a könyvtári helyismereti tevékenység tematikailag átfogó jellegű, és ennek következtében a helyi irodalom dokumentumai elvileg így is, úgy is bekerülnek a gyűjteményekbe, az információk előbb-utóbb rögzülnek a katalógusokban vagy a faktográfiai adattárakban. Bizonyos, kifejezetten célirányos feladatoknál az „irodalom" vagy a „szépirodalom" körülhatárolása kétségkívül elengedhetetlen, bár tökéletes megoldás nemigen remélhető. Csak egyetlen nehézséget ragadjunk ki a sok közül: a számbavételt korlátozhatjuk-e az alkotásokra és az alkotókra, vagy tovább kell lépni, és ki kell terjeszteni a figyelmünket a helyi irodalmi élet folyamataira, elemeire is. A teljesség igénye nélkül, jórészt Kerényi Ferenc Pest vármegye irodalmi élete (1790-1867) című, számunkra is igen tanulságos monográfiája nyomán: a kiadókra, a nyomdákra, az irodalmi és az irodalommal is érintkező társaságokra, az irodalmi műhelyekre, a színházakra és más irodalomközvetítő intézményekre, az irodalmi folyóiratokra és az újságok irodalmi rovataira, az irodalmi emlékhelyekre, a befogadó közegre és a mecénásokra stb. Nem egyszerű a „helyi" jelző értelmezése sem. Rögtön szögezzük le: semmiképpen sem fogadható el az az eléggé gyakori nézet, amely a helyi irodalmat valamiféle alacsonyabb rendű, netán - az iménti kifejezéssel élve - irodalom alatti jelenségnek tartja. Valójában a jelző nem a színvonal jelölésére szolgál, hanem az alkotás, a dokumentum, a szerző, a műhely stb. lokális kötődésére, egy-egy településhez, településrészhez, megyéhez, tájegységhez fűződő kapcsolatára. Pontosan érzékelhető ez a könyvtárosok egyik kedvelt kézikönyvének, Erős Zoltán Magyar irodalmi helynevek című lexikonának tartalmában. Irodalmunk óriásai közül csak a történelmi Magyarország területén Csokonai Vitéz Mihály 32, Ady Endre 28, Veres Péter 7 helység szócikkében szerepel, és számtalanszor előfordul Petőfi, Móricz vagy más nagyságok neve is. S ki vitatná, hogy Illyés Gyula színdarabja, Az Éden elvesztése kevésbé jelentős drámai mű csak azért, mert egy kis falu, Somogyjád megrendelésére írta. 22
