Szabóné Vörös Györgyi (szerk.): Helyismereti könyvtárosok XII. országos tanácskozása : barangolás térben és időben ezer esztendő magyar irodalmában, avagy a tájirodalom a helyismereti munkában : Veszprém, 2005. július 13-15. (2006)
Bényei Miklós: A könyvtárak feladatai a helyi irodalmi értékek számbavételében.
Miként a helyismereti információkat hordozó dokumentumoknak három nagy csoportja különíthető el, ugyanezt a felosztást alkalmazhatjuk a most tárgyalt helyi irodalom kezelésében is, de mindjárt bocsássuk előre, hogy az utóbbi esetében a hangsúlyok némileg eltolódnak. Viszonylag könnyen érvényesíthető az első szempont: a helyi tartalom. Az adott helyen játszódó vagy az adott városról, településről, megyéről, tájról stb. szóló alkotások vitathatatlanul a helyi irodalom kategóriájába sorolhatók, vagyis a gyarapítás és a feltárás elsődleges tárgyát képezik. Akárcsak a helyi alkotók életéről, munkásságáról, az irodalmi élet helyi folyamatairól, jelenségeiről, valamint az ország vagy a világ más pontjain élő írók, költők, irodalmárok helyi kapcsolatáról adatokat szolgáltató dokumentumok. Kissé eltérő a helyzet a helyi kiadványok szintén nagy halmazával. Voltaképpen azokat az adott helyen közzétett vagy keletkezett dokumentumokat számítjuk ide, amelyek tartalmilag nem kötődnek a településhez. Főleg a könyv- és kisnyomtatvány-termés gyors ütemű növekedése miatt számos könyvtár lemond ezek teljességre törekvő gyűjtéséről, olykor még a számbavételéről is. Mind a külföldi, mind a hazai gyakorlat - még a legszigorúbban szelektáló intézményekben is - kivételt tesz a szépirodalmi művekkel, és ennek döntően két oka van. Egyrészt sokan úgy vélik (úgy véljük), hogy a helyi kiadók működése, netán a helyi szerzők munkássága sokat elárul a település vagy a megye szellemi arculatáról, a kiadványok egyúttal művelődéstörténeti rekvizitumok is. Másrészt számos helyi irodalmi alkotásban közvetve jelen van az adott hely története, élete, esetleg jó néhány természeti sajátossága, tehát végső soron tekinthetők helyi tartalmú dokumentumnak is. A helyismereti munka egyik feszítő - bátran állítható: feloldhatatlan - dilemmája a harmadik kategóriához, a helyi szerzők műveihez való viszony. Mindjárt tegyük hozzá: azokról az alkotásokról van szó, amelyeknek nincs helyi tartalma vagy nem minősülnek helyi kiadványnak. Mielőtt megkísérelnénk az elvi kérdések taglalását, két gyakorlati problémára okvetlenül rá kell mutatni. Az egyik a számba jöhető dokumentumok rendkívül nagy mennyisége, amely gyakran lehetetlenné teszi a teljes körű gyűjtést és feltárást. A másik a dokumentumok roppant méretű szóródása, amely végképp megoldhatatlan feladat elé állítja a könyvtárosokat. A tapasztalatok szerint a könyvtárak leginkább az irodalmi közlemények számbavételével próbálkoznak - több-kevesebb sikerrel -, a helyi kiadványoknál megnevezett kettős indokra hivatkozva. Valljuk be: jelentékeny hátráltató tényező, hogy mindmáig nem tudtuk megmondani, mit is kell pontosan érteni a helyi szerző fogalma alatt. Gyanítható, hogy ez a kérdés még hosszú ideig, talán mindörökre nyitott marad. Ennélfogva mindegyik könyvtár egyedileg dönthet és dönt a konkrét válaszról. Elsősorban ezzel magyarázható a mindennapi gyakorlat hallatlan sokszínűsége is. Egyébként a probléma mindmáig legigényesebb elméleti megközelítése a fiatalon elhunyt Héthy Zoltán nevéhez fűződik, aki több mint harminc esztendeje, a Könyvtáros 1974. évi augusztusi számában publikáltad helyi szerzők életrajzi bibliográfiái című cikkét, és ennek bevezető részében felvázolta a meghatározás lehetséges módozatait. Táblázatának tömör summázata: bárki helyi szerzőnek minősíthető, aki az adott helyen született vagy ott élt, él. A feltételes mód igencsak helyénvaló, mert azonnal kétségek támadnak. Vajon a születés puszta ténye elegendő érv (gondoljunk például a huszadik századi kötelező kórházi, szülőotthoni ellátásra), vagy más, szorosabb kapcsolat is szükséges? Mit jelent az, hogy valaki az adott helyen élt, él: egy-két hónapot vagy évet 23
