Szabóné Vörös Györgyi (szerk.): Helyismereti könyvtárosok XII. országos tanácskozása : barangolás térben és időben ezer esztendő magyar irodalmában, avagy a tájirodalom a helyismereti munkában : Veszprém, 2005. július 13-15. (2006)

Nyakasné Túri Klára: Egy önállósodott gyűjtemény - a Keresztury Könyvtár Zalaegerszegen.

Keresztury Dezső Zalaegerszegen született, 1904. szeptember 6-án. A városnak akkor még kövezett úttestje sem volt. Porváros volt. „Zalaegerszeg kotlós öreg templomában tartottak keresztvíz alá: katolikusnak nevelt a család, a város, az iskolák'. Tizennégy éves koráig apja szigorú szemei előtt élt, nőtt fel, ám többször „strabancernek" nevezi magát, utalva a csavargásokra, iskolakerülésekre. Mégis tizennégy szépséges évet töltött el a Jánka-hegyi házban és a körülötte bőven termő fák között. „ ...Szerettem a várost, de igazán boldognak mindig rajta kívül éreztem magam, a hegyen, növények között, a szabad ég alatt, ahová apám mindig magával vitt... " A kényelmes, újraépített városi házban élte az úri gyerekek szórakozással teli életét. „ ....Zalaegerszeg nemcsak testem szülőhelye volt, hanem neveltetésem, ha tetszik műveltségem alapvetője is... " A Jánka-hegyi kert, s az azt művelő apa példája adta Keresztury Dezsőnek egész életére szóló, a szűkebb és a tágabb haza, a szülőföld szeretetét. „ ...Eletet itt kaptam. Átéltem, s hogy túl is, abban részes e föld is, az épszellemű pannon arány, tűrni tudás, mértéktartás, amiben itt nevelődtem: ez vezetett a világ vak szakadékain át..."Az apa halála utáni időszak érlelte lelkét, edzette testét. Zalában egyre kevesebb időt töltött. A barátok elszéledtek, a kapcsolatok meglazultak. Lassanként már csak a zalai emlékek éltek, lassan fakulóban. A gyermekkori vonzódás időlegesen megszűnt. „ ...Messzire vitt sorsom: más környezet, iskola törvény, másszerű munka, szokás, példa hatása nevelt... " A megváltozott viszonyok egyre kevesebb időt engedtek a haza-látogatásra. De ez csak látszat elszakadás volt, hiszen 1943-ban írta meg a „Zalai vásár"-t, amely szülőföldjének emlékképeiből áll. A „Józanság lángelméi" c. későbbi versében is gyermekkori emléket elevenít fel. „.. .a Megyei Könyvtár ... ... előtte magaslik közhely- bölcs államférfiú-mozdulattal szobra, ....melyet tisztelet érte a szülőföldnek! Le nem dönthettek a képrombolók " 1950-től szinte teljes elszigeteltségben élt. Bár első könyvét, az 1937-ben megjelent Arany János (Kincsestár 143. sz.) c. könyvet számtalan könyv, tanulmány, s egyéb publikáció követte, de ennek csak elhallgatás volt az eredménye. Semmilyen „bocsánatot" nem nyert. 1968-ban megtört a jég: József Attila díjat kapott. Ezután számtalan megbecsülő írás és kitüntetés következett. (Az utolsó kitüntetést élete végén, 1996-ban, halála előtt egy hónappal, stílusosan Magyar Bálint, az akkori „kultuszminiszter" adta át. Halálos ágyán végrendelkezett: a díjjal járó összeggel kibővítette egykori középiskolájának tett korábbi alapítványát.) Mint mindenben, ebben is apja példáját követte. Aztán a Farkasréti temetőben kísértük utolsó útjára. A sírhalomba egy marék Jánka-hegyi földet ejtettünk a virágok mellé. Eddig a két ember - akiknek a Keresztury Könyvtárat köszönhetjük rövid és vázlatos életrajzát ismertettem. Most a Keresztury Könyvtár létrejöttének körülményeiről fogok beszélni: 130