Takáts Béla (szerk.): Helyismereti könyvtárosok XI. országos tanácskozása : Helyismereti - digitalizálás - Európai Unió : Szolnok, 2004. július 14-16. (2005)
1. NAP. - Dr. Tóth Péter Benjamin: A digitalizálás és digitális közzététel szerzői jogi vonatkozásai.
1. nap Dr. Tóth Péter Benjamin: A digitalizálás és digitalis közzététel szerzői jogi vonatkozásai lehetővé. Ha viszont összeurópai szabad műszolgáltatás lehetősége nyílik meg a kedvezményezett intézményekben, a szerzői jogosultak aggályai még komolyabbá válnak. Csak az a mű nem szolgáltatható szabadon, amely Európa egyetlen oktatási intézményében, könyvtárában, archívumában vagy múzeumában sem található meg?! Vajon létezik ilyen mű, teljesítmény egyáltalán? Ennek fényében vajon van-e bármi értelme előírni azt, hogy csak a „gyűjtemény részét képező" művek, teljesítmények szolgáltathatók? Az irányelv nem ad egyértelmű iránymutatást abban, hogy valamennyi kedvezményezett intézmény hálózata összekapcsolható-e úgy, ahogyan a magyar törvény és indokolása alapján következik. A szabály szerint az érzékelést lehetővé tevő termináloknak „a 2(c) bekezdésben említett intézmények helyiségeiben" kell lenniük. Ezek: nyilvánosan hozzáférhető könyvtárak, oktatási intézmények, múzeumok, archívumok. De hogy egy ilyen intézmény csak a saját gyűjteményében található műveket, teljesítményeket szolgáltathatja, vagy valamennyi kedvezményezett intézmény gyűjteményében megtalálható:, az már nem olvasható ki a szövegből, nyelvtanilag ugyanis mindkét értelmezés helytálló. A magyar törvényben elfogadott értelmezés szerinti kiterjesztett lehetőség általában nem érinti azon művek forgalmazását, amelyeket magánszemélyek nagy tömegben vásárolnak, mivel az otthoni olvasást nem fogja kiváltani az iskolák, könyvtárak területén történő olvasás - még akkor sem, ha a művek kinyomtatva esetleg hazavihetőek lehetnek (erről a későbbiekben még szól a tanulmány). Vannak azonban olyan műtípusok is, ahol az ennyire széles szolgáltatási lehetőség már gondot okozhat. Ilyenek pl. a szakirodalmi művek, amelyekhez az amúgy is alacsony kereslet miatt kifejezetten magas áron lehetne hozzájutni, és amelyeket ezért általában csak intézmények (könyvtárak, iskolák) vásárolnak meg. A szabad felhasználás tág megfogalmazása ezeknél azt jelenti, hogy országosan (vagy akár európai szinten) egyetlen példány megvásárlása kiváltja a további példányok megszerzését, hiszen valamennyi kedvezményezett intézményben is hozzá lehet majd férni. Összefoglalva a könyvtárak műszolgáltatásának szabályait, azt látjuk, hogy értelmezési kérdések egész sorával találkozunk; a módosító törvény bár nyilvánvalóan bővítette a könyvtárakra vonatkozó szabad felhasználásokat, adós maradt a teljes jogharmonizációval és a jogbiztonságot nyújtó megoldással egyaránt. Külön nehézséget okoz, hogy ezek a problémák jogértelmezéssel nem is kezelhetők, és így mihamarabb szükséges az Szjt. ismételt módosítása. 28
