Takáts Béla (szerk.): Helyismereti könyvtárosok XI. országos tanácskozása : Helyismereti - digitalizálás - Európai Unió : Szolnok, 2004. július 14-16. (2005)

1. NAP. - Dr. Tóth Péter Benjamin: A digitalizálás és digitális közzététel szerzői jogi vonatkozásai.

1. nap Dr. Tóth Péter Benjamin: A digitalizálás és digitális közzététel szerzői jogi vonatkozásai végeznie a kiadó jogutódjának keresésekor, hogy megbizonyosodhasson arról, hogy felhasználási szerződést már nem köthet egy műre? A magyar szabály értelme talán úgy írható le, hogy a jogosult szerződésben megtilthatja a kedvezményezett intézményekre vonatkozó szabad felhasználást. De vajon milyen, a „felhasználásra vonatkozó megállapodásra" gondolt a jogalkotó? A nyomtatott világban ilyen szerződés csak a szerző és a kiadó között születik, a könyvtár ugyanis nem köt felhasználási szerződést a kiadóval, hanem csak a műpéldány tulajdonjogát szerzi meg. iii.) összekapcsolhatók-e a kedvezményezett intézmények gyűjteményei, azaz megvalósítható-e, hogy bármelyik intézmény gyűjteményében megtalálható művek valamennyi más intézmény helyiségeiben is elérhetőek legyenek? Az Szjt.-t módosító törvény alkotása során a tervezet sokáig nemlegesen válaszolt erre a kérdésre; az adott intézmény gyűjteményében levő mű, teljesítmény csak „az intézmény helyiségeiben" kerülhetett volna felhasználásra. Végül az utolsó tervezetekben alakították át ezt a szabályt oly módon, hogy a szabad szolgáltatás „az ilyen intézmények helyiségeiben" történhet. Erre a szemléletváltásra vonatkozóan nem találhatunk érveket a miniszteri indokolásban sem, ami kihangsúlyozza ugyan, hogy „az említett körbe tartozó bármelyik intézmény gyűjteményének a részét képező művek megjeleníthetők az említett körbe tartozó bármelyik másik intézmény helyiségeiben erre a célra üzembe állított terminálok képernyőjén", de ennek indokaként (?) annyit ír csupán, hogy „ez az új szabály a későbbiekben a nemzeti audiovizuális archívum igénybevételét is megkönnyítheti majd." Pedig az ilyen értelmezés logikai ellentétben áll az irányelv szövegével, illetve az Szjt. 38.§ (5) bekezdésén belül is önellentmondást okoz. Mindkét norma szigorúan előírja, hogy e szabad műszolgáltatás csak az érintett intézmény gyűjteményének részét képező művekre, teljesítményekre terjedhet ki. Vajon van-e ennek a rendelkezésnek bármi értelme, ha minden olyan kedvezményezett intézménybe is közvetíthetőek az ilyen művek, teljesítmények, amelyek gyűjteményének nem képezik részét? Vajon csak az a mű nem szolgáltatható szabadon, amely egyetlen oktatási intézményben, könyvtárban, archívumban vagy múzeumban sem található meg? Ha ezt a szabad felhasználást ilyen értelmezéssel több uniós tagállam is átveszi, kialakulnak nagyon széles könyvtári, archívumi, múzeumi, iskolai hálózatok. Jogosan merülne fel a kérdés, hogy ezek a hálózatok összekapcsolhatóke, különösen, mert ezt a lehetőséget EU-szabályozás (az Infosoc. irányelv) tette 27