Kiss Bori (szerk.): Helyismereti könyvtárosok X. országos tanácskozása : 2003. július 16-18., Budapest (2003)

Nemes Erzsébet: Olvasókörök.

NEMES ERZSÉBET OLVASÓKÖRÖK Az olvasókörök az önszerveződő helyi társadalom egyik nagy múltú, 1945 után beszüntetett, de az utóbbi 10-15 évben újra szerveződő, és - ahol működnek - a helyi társadalmi életben jelentős szerepet betöltő civil szervezetek. Először kialakulásukra, történetükre szeretnék röviden kitérni. Majd újjáalakulásukról és országos szervezetükről szólnék. Az olvasókörök, egyletek történetéről, működésükről megemlítek két alapművet, mindenekelőtt Fülöp Géza A magyar olvasóközönség a felvilágosodás idején és a reformkorban, valamint Hajdú Géza Vásárhelyi egyletek és könyvtárak 1827-1944 című munkáit. Ezekben a művekben megismerhetjük az olvasókörök kialakulásának történelmi, társadalmi hátterét és elsősorban Hajdú Géza - a szegedi Somogyi könyvtár nyugalmazott igazgatója - könyvében a legtöbb olvasókört magáénak tudható Hódmezővásárhelyi olvasókörök bemutatásán keresztül az olvasókörök, egyesületek létrejöttét és tevékenységét is. Mit is takar az olvasókör meghatározás? A magyar nyelv értelmező szótára szerint: kisebb társadalmi egyesület, amelynek célja ismeretterjesztő és szépirodalmi művek olvasása, esetleg megbeszélése. A legújabb, a Magyar Nagylexikon szerint az olvasókör könyvek gyűjtésére, olvasására, időszerű sajtótermékek előfizetésére alakult egylet. Magyarországon a felvilágosodás korában politikai céllal is szerveződtek olvasókörök az értelmiség körében. A legnevezetesebb, a Budai Olvasókör (alakult 1793-ban) tagjai között neves jakobinusok is voltak. Ugyanabban az időben több olvasókör jött létre a felvidéki városokban is. A reformkorban a parasztság részvételével alakultak újabb olvasókörök. A szabadságharc után is fontos szerepet töltöttek be a parasztság, kispolgárság, az ipari munkásság művelődésében illetve politikai eszmélésében. Működtek olvasókörök az ország szinte minden részén, melyek tevékenysége túlmutat az ismeretterjesztő és szépirodalmi művek olvasásán, mindig együtt járt politikai, gazdasági, társadalmi törekvésekkel. Az olvasókörök alakulását Széchenyi István elképzeléséhez vezethetjük vissza, aki a kaszinóban látta a polgári kultúra kiszélesedésének lehetőségét. Ez csak egy bizonyos felsőbb társadalmi réteg számára volt elérhető. De a gondolat nem állt meg a központokban, kihatott a periférikus részekre is. Más lehetőségekkel, de azonos igénnyel - társalogni, művelődni, szórakozni - egészen a tanyai olvasókörök megalakulásáig. A tanyai olvasóköröknek más története van a városiakkal szemben, már csak azért is, mert a tanyán kisparasztokból, gazdálkodókból tevődött össze a tagság. Városokban kiskereskedők, kisiparosok, tisztviselők, állami alkalmazottak, postások, vasutasok, tanítók voltak a körök tagjai. A tanyai olvasókörök az 1800-as évek végén - számottevő analfabétizmus jellemző erre a korra - valójában egy-egy személy felolvasására jöttek össze, majd ez az indíttatás az iskolai végzettséggel fokozatosan csökkent, az olvasást viszont könyvtárral, kölcsönzéssel segítették. Erős volt a nemzeti öntudat, a keresztényi, kispolgári elv ápolása, de a napi politikától távol tartották magukat az olvasókörök. 93