Kiss Bori (szerk.): Helyismereti könyvtárosok X. országos tanácskozása : 2003. július 16-18., Budapest (2003)

Tóth Árpád: Az egyesületi szerveződés történeti vizsgálata.

dologházzal, egy szegény gyermekeknek szánt iskolával, egy „bedolgozó" nők számára munkalehetőséget és cserébe bért kínáló „kézimunkaraktárral", különféle gyógyító intézménnyel (hólyagkórház, lábadozók háza) -, amelyek 1. előzmények nélküliek voltak Pest történetében, 2. újszerű - polgári - szellemet fejeztek ki (amennyiben - mai szóval a munkahelyteremtésre törekedtek a hagyományos alamizsnálkodás helyett), és 3. közülük több még akkor is működött, amikor a nőegylet már szinte csak segélyosztással foglalkozott (Tóth 1998). Az egyik kulturális egyesület, a Pest-Budai Hangászegylet a városok koncertéletének megszervezésében játszott elévülhetetlen szerepet, ugyanis a zeneszerető városlakók szórakoztatásán túl rendszeres munkát nyújtott a zenészeknek, és emellett nyilvános zeneiskolát is alapított. (Az iskoláztatás, képzés egyébként is az egyletek kedvelt működési területe volt, gondoljunk pl. a kisdedóvókra, a főként a kor politikatörténetéből ismert Iparegyesület által gründolt „mesterinasiskolára", vagy az izraeliták „magyarító egyletének" a zsidó gyerekeket a magyar nyelv használatára oktató iskolájára.) Utolsó példám a Magyar Gazdasági Egylet, mely már 1848 előtt saját lapot, kalendáriumot és könyv- (vagy inkább füzet-) sorozatot indított, haszonállat-bemutatókat szervezett (a sikeres tenyésztőket anyagilag támogatva) és szőlő-mintagazdaságot vásárolt. Ezek a fejlemények az egyesületekhez köthető intézményesülés késői fázisai. Ha e folyamatok kezdetét vizsgáljuk, akkor esetenként informális baráti körökre bukkanunk. Az említett Magyar Gazdasági Egylet 1835-ben alakult meg e néven, miután elődei sorra újabb és újabb funkciókat vállaltak magukra: 1827-ben, a pozsonyi országgyűlés végeztével egy főnemes csoport elhatározását követően lóversenyt rendeztek Pest külterületén. A következő évtől kezdődtek a futtatással egyidejűleg tartott lóbemutatások, 1830-tól már szarvasmarhát és juhot is kiállítottak, 1833-ban pedig már mezőgazdasági gépeket is, párhuzamosan azzal, ahogyan az egyesület a mezőgazdaság mind szélesebb területeire terjeszkedett ki. Innen nézve a lóversenyzés nem puszta fényűző úri hóbort, hanem valami nagyon is gyakorlatias fejlődési irány kezdete. A Kisfaludy Társaság is az irodalmi élet harcaiban edződött barátok köréből fejlődött ki - bár ebben az esetben később sem alakult ki klasszikus értelemben vett egyesület (melyre például az önkéntes belépés joga jellemző és az, hogy a működés a tagok tagdíjától függ). A szépírókétól nagy mértékben elütő városi kézművesek szervezeteiben is érzékelhető az intézményesülés tendenciája - az Essig Sebestyén kocsmáros által vezetett, néhány tucat tagot számláló kölcsönös temetkezési segélyezést végző egylet például 23 évvel létrejövetele után fektette le alapszabályait, azután, hogy egy tag özvegye a városi tanácshoz fordult, mivel nem kapta meg járandóságát. Bizonyítékunk ugyan nincs, ám okkal feltételezhetjük, hogy ez az egylet a közös kocsmába járó kézművesek laza köréből szerveződött és a pénztár vitelére maga a kocsmáros vállalkozott (Tóth 2001). -Más esetekben nem mutatható ki ilyen látványos formalizálódási tendencia, az azonban árulkodó, hogy például számos pesti egylet tanácskozásait a Nemzeti Casino helységében tartotta (például a Kisdedóvó Intézeteket Magyarországon Terjesztő Egyesület), vagy üzenetet ott lehetett hagyni a titoknoknak és ott lehetett adakozásokat befizetni. Ez ugyanis feltehetően azt jelzi, hogy a kezdeményezés ott született, informális beszélgetések során. Mindezzel azt próbálom érzékeltetni, hogy a formalizált egyesületi működés - tehát a hatóság által jóváhagyott alapszabályok betartása - és az informális baráti társaságok léte 54