Kiss Bori (szerk.): Helyismereti könyvtárosok X. országos tanácskozása : 2003. július 16-18., Budapest (2003)

Tóth Árpád: Az egyesületi szerveződés történeti vizsgálata.

TÓTH ÁRPÁD AZ EGYESÜLETI SZERVEZŐDÉS TÖRTÉNETI VIZSGÁLATA A KUTATÁS TEMATIKAI IRÁNYAI ÉS A KÖNYVTÁRI/NYOMTATOTT DOKUMENTUMOK FORRÁSÉRTÉKE Tisztelt Tanácskozás! Engedjék meg először is, hogy előadásom a programban megadott címét pontosítsam, témámat ezzel konferenciánk közös kérdésfeltevéséhez igazítva. Bár előadásom példaanyagát valóban főként a reformkori pesti egyesületek (vagyis doktori disszertációm tárgyát adó szervezetek - Tóth, 2002) szolgáltatják, igyekszem ennél időben és térben is szélesebbre tekinteni. Másrészt nem általában fogom ezeknek az intézményeknek a múltját bemutatni, hanem arra törekszem, hogy ötleteket, szempontokat nyújtsak az egyesületek múltja iránt érdeklődő és kutatásukhoz könyvészeti anyagot használó könyvtárosoknak. Ehhez előbb az egyesülettörténeti kutatásban rejlő lehetőségeket igyekszem bemutatni, különös tekintettel az egyletek jelentőségére és ezen belül a civil társadalom megjelenésének vizsgálatára, majd a szóbajöhető források hasznosíthatóságát ismertetem.

1 A cím tehát ennek megfelelően így hangzik: „Az egyesületi szerveződés történeti vizsgálata. A kutatás tematikai irányai és a könyvtári/nyomtatott dokumentumok forrásértéke." Az egyesületek múltjáról régtől jelennek meg különféle műfajú munkák. Szinte a kezdetektől, hiszen tipikusan maguknak az egyleteknek a jegyzői vagy titkárai írták az első ilyen műveket jubileumi alkalomból - például a Királyi Magyar Természettudományi Társaság (tehát a TIT jogelődje) esetében már a 25. évfordulóra (Kátai, 1866) -, és nem csak Magyarországon, hanem például Angliában is. E kötetekre azonban az jellemző, hogy bár ma már máshonnan elérhetetlen adatokat is tartalmaznak, gyakran apologikus szemléletűek és hajlamosak a kérdéses szervezet jelentőségét túlértékelni. Legalább ekkora probléma ezekkel a munkákkal, hogy az adott egyesület történetének elbeszélése nélkülözi a kontextus felvázolását, tehát nem érzékelhető belőlük az egyesület működését körülvevő kulturális-társadalmi tér. A voltaképpeni egyesülettörténetírásról azóta beszélhetünk, amióta az egyesületet mint sajátos szervezeti formát elemző kutatások folynak. Határpontként talán 1972 említhető, amikor egy német történész, Thomas Nipperdey terjedelmes tanulmányban foglalta össze a korai (1848 előtti) német egyesületről - saját megfogalmazása szerint mint ' Az egyesületi források forrásértékét bemutattam egy korábbi konferencia-előadásomban, mely azóta megjelent (Tóth 2003). A jelen előadás során használt példaanyag eddig publikálatlan részét doktori disszertációmból merítettem (Tóth 2002), melyre külön nem hivatkozom. 51