Kiss Bori (szerk.): Helyismereti könyvtárosok X. országos tanácskozása : 2003. július 16-18., Budapest (2003)
Gyáni Gábor: Individualizálódás és civil társadalom - történeti megfontolások.
létforma újfajta kellékei iránti roppant nagy fogékonysága. Ezek az egyesületek azonban már távolról sem emlékeztettek a rendi múlt átörökített, nemegyszer tartósan fennmaradó korporációkra. Először is azért nem, mert ezekbe az illető már nem egyszerűen csak beleszületett, hanem saját önnön elhatározásából, úgyszólván tehát szerződési alapon maga hozta újonnan azokat létre egyik-másik igényének a kielégítése végett. így volt még ez akkor is, amikor állami szociálpolitika hiányában — a tömeges pauperizáció gondjain enyhítendő — a társadalmi filantrópia vette gondozásába a szegényeket e szervezeti keretek között. Az egyesületi formát öltő karitász, főként a közép- és a felső osztályok nőtagjainak a vezetésével, a már erősen individualizált, egyúttal azonban feltűnően szegény (kiélezett egyenlőtlenségek közt élő) társadalom szociális feszültségein kívánt enyhíteni valamiképpen. Merőben más azonban az effajta egyletesdi értelme és funkciója, mint ami az önsegélyző szervezeteket jellemzi. Annyi bennük csupán a közös, hogy mind a kettő, mint a szociális gondoskodás ellátórendszerének a mechanizmusa játszik átmenetileg (a 19. században, sőt olykor, mint nálunk is, egészen a 20. század közepéig) nélkülözhetetlenül nagy szerepet. Az angol friendly societies, a francia compagnonnage-ok, vagy a magyar iparos szakmai önsegélyző szervek, valamint a modern szakszervezetek egyaránt a régi korporációk egyenes ági leszármazottai. Jóllehet: ezekbe a szervezetekbe is már önként lehetett vagy kellett belépni, ám velük kapcsolatban a hagyománynak is van még némi szerepe, többékevésbé az szabta meg ugyanis az egyén bennük való részvételi szándékát, és egyúttal nyilvánvaló a jórészt temetkezési segélyegyletekként szerveződő társaságok genealógiai leszármazása is a céhektől, majd az őket időben váltó ipartestületektől és ipartársulatoktól. Mindenesetre a civil társadalom itt megemlített új képződményei a polgárosodás folyamatának közvetlen hatása nyomán keletkeztek, és mint e folyamat katalizátorai funkcionáltak a mélyen individualizált, egyúttal az osztályképződésre szintén hajlamos modern városi társadalomban. Talán éppen ezen tapasztalatokat tudatosítva fogalmazta meg a századforduló hírneves jogtudósa, Concha Győző nevezetes tézisét, mely szerint: ha arra a kérdésre igyekszünk választ adni: Van-e magyar társadalom? — erre csak azt a választ adhatjuk, hogy nincs. „A polgári, szabadkereseti társadalomnak, írja Concha, a vagyon tényleges, mennyiségi különbségein nyugvó, tényleges, nem-jogi osztály tagozatai helyére ... [ugyanis, újra belép a 19. század végén] a kari, rendi, hivatási tagozat, jogi vértezetben is, a társadalom tőkenélküli munkásságának nagy tömegeivel". 9 Az egyesületi formát öltő civil társadalom létrejöttében azonban az imént említett tényezőnél közvetlenebb és prózaibb okok is igen komoly szerephez jutottak. Hadd emeljek ki közülük egy, a mostani tanácskozáshoz különösen illő elemet, a könyv társadalmi hozzáférhetőségének a kérdését. Korábban esett már róla szó, hogy az önművelés, valamint a szociabilitás (vagyis a társasélet) személyiség-fejlesztő, modern (autonóm) individuumot teremtő hatása nélkül be sem indulhatott volna valamiféle polgári fejlődés. Az egyesületeken kívül azonban — igen hosszú időn át — nem nagyon akadt más, nyilvánosan is hozzáférhető tér e társadalmi szükséglet kielégítése és kultiválása számára. Az egyesületek különböző fajai és persze kivált a kulturálódási célból alapított olvasóegyletek váltak tehát a könyvtárak 9 Concha Győző: Van-e magyar társadalom? Nincs. Uő: Hatvan év tudományos mozgalmai között. 2. köt. Bp., 1935.655-656. 46
