Kiss Bori (szerk.): Helyismereti könyvtárosok X. országos tanácskozása : 2003. július 16-18., Budapest (2003)

Gyáni Gábor: Individualizálódás és civil társadalom - történeti megfontolások.

— a mondott okok folytán — a dualizmus idején a nemzetiségek, valamint a falusi és mezővárosi agrárszegény tömegek számítottak, nem nagyon akadt más lehetőség, mint kulturális térre korlátozni az egyletalapítással megcélzott működési kört. Hiszen, ahogy az 1875-ös rendelet expressis verbis ki is mondta, nemzetiségi egyesület csak mint irodalmi és közművelődési egylet alakulhat, de ha pl. a segélyezést (tehát a karitatív célt) tűzné maga elé feladatul, az egyletalapítás többé egyáltalán nem tolerálható. A magyar állam egyesületi ügyben eljáró helyi és központi hatóságai ugyanis a szociális gondoskodás mögött mindig alig leplezett politikai önszerveződést gyanítottak. Némileg más volt persze a helyzet az említett másik „veszélyes" társadalmi csoport, az agrárproletariátus önszerveződését tekintve. Közös volt viszont bennük, hogy a politikai célzatosságnak legenyhébb gyanúja esetén is menthetetlenül megpecsételődött egy megalapítandó egyesület sorsa, illetve még csak el sem juthatott a legális működésig. Mindenesetre ez volt az egyik oka annak, hogy a kulturális, vagyis a nevelő célzatú (tehát például a magyar nyelv elsajátíttatása érdekében ténykedő), illetve az úgynevezett olvasóegylet, mint szervezettípus oly mértékben elterjedt ez időben.

5 Persze számos más tényező is ez irányba hatott. Kettőt emelnénk ki közülük. Az egyik az írott kultúra terjedésével, közvetlenül tehát a mind általánosabbá váló elemi iskoláztatással függött szorosan össze. Ennek eredményeként ugyanis egy új, kezdetben jellegzetesen polgári szokás, az olvasás lépett az orális kultúra-közvetítés és szocializáció helyébe. A könyv, valamint a sajtó intenzív fogyasztása, a készségszintű olvasás életmódképző erővé válása kifejezetten polgárosító tényező Európa-szerte. Ennek köszönhette egyébként a modern regény is 18. századi megszületését és ez vezetett a napisajtó, valamint a heti és egyéb lapok mind nagyobb kelendőségéhez is a 19. században.

6 A német fejedelemségekben a polgárosodás úttörői a 18. század végén és a 19. század elején főként az olvasóegyletek voltak, melyek a művelt tisztviselők és értelmiségiek létesítményeiként segítették világra a modern német polgár első prototípusát, a Bildungsbürgertumot. Amit az egyesületek tágabb köre tett végül teljessé, melyek együttesen — Thomas Nipperday megfogalmazása szerint — afféle magán nyilvánosságot hoztak létre az új társadalmi réteg racionalista kulturális beállítottságának és világszemléletének a védelme és ápolása céljából.

7 Nem volt ez másként Angliában sem, amely pedig ez időben már nemcsak hogy elindult, de számottevően előre is haladt az iparosodás és a gyors urbanizálódás útján. Miként Bob Morris kutatásaiból tudjuk, az új angol vállalkozó középosztály csoportidentitásának nélkülözhetetlen elemét képezte az egyleti önszerveződés. A közép-angliai ipari városokban gomba módra szaporodó egyesületek mindenekelőtt az önművelés, a természettudományi és humán műveltség utáni mohó vágy kielégítését szolgálták.

8 Egy szó mint száz: az individualizált polgár személyiségének kezdettől igen lényeges attribútuma volt a közösségi 5 A dualizmus kori egyesületek egy lehetséges tipizálásához vö. Bősze Sándor: "Az egyesületi élet a polgári szabadság..." Somogy megye egyesületei a dualizmus korában. Kaposvár, 1997. 82-170. 6 Vö. Lipták Dorottya: Újságok és újságolvasók Ferenc József korában. Bécs - Budapest - Prága. Bp., 2002. különösen 31-53. és 115-155. 7 Thomas Nipperdey: Verein als soziale Struktur in Deutschland im spaten 18. und frühen 19. Jahrhundert. Gesellschaft, Kultur, Theorie. Göttingen, 1976. 195. skk. s R. J. Morris: Class, Sect and Party. The Making of the British Middle Class: Leeds, 1820-50. Manchester, 1990. 45