Kiss Bori (szerk.): Helyismereti könyvtárosok X. országos tanácskozása : 2003. július 16-18., Budapest (2003)
Novacsek Vojnics Kornél: Szerbek Pest-Budán.
jelentett, a nemzeti azonosságtudat felfedezése, nemzeti öntudat kialakulásának ideje volt. Magyarországon ennek egyik lényeges megnyilvánulásaként 1825-ben megalakult a Magyar Tudományos Akadémia, azzal a céllal, hogy a magyar nyelvet ápolja és a magyar kultúrát megőrizze. 1826. január 27-én Szent Száva napján megalakult a Matica Srpska, vagyis a Szerb Matica szintén hasonló céllal, a szerb nyelv és identitás megőrzésére, a szerb kultúra terjesztésére. Bécsben 1813-1822 között jelent meg a Srpkse Novine című szerb újság. Ez volt az egyetlen szerb sajtóorgánum ebben az időben, ám 1822-ben császári rendelettel ezt is betiltották. Ekkor Növi Sadban, az újvidéki szerb gimnázium egyik tanára, bizonyos Georgia Magarasevic elhatározta, hogy ennek pótlására megindít egy új lapot, a Serbska Letopist. Ez el is indult 1825-ben és ehhez támogatást is kapott a gimnázium akkor már íróként híressé vált igazgatójától, Pável Josef Safariktól. 1826-ban a Matica megalakulásakor átvette a folyóirat szerkesztését és megkezdte 1864-ig tartó pesti működését. A kezdet nehéz volt, de lassan kialakultak a működés feltételei. Mindenképpen szólnunk kell az alapítókról. A társaság ugyan Pesten alakult, ám az alapítói közül (körülbelül nyolcan voltak) csupán egy vagy kettő volt pesti szerb, a többiek Dalmáciából, Karlovácról, Szerbia különböző részeiről jöttek. Bár eredetileg az 1939-ben felszámolt tabáni szerb temetőben voltak eltemetve, földi maradványaik ma a Farkasréti temetőben találhatók. Szerb és magyar nyelvű felirat hirdeti az emléküket. 1838-ban egy gazdag aradi földbirtokos lett az intézmény vezetője, bizonyos Száva Tekelián, minden tekintetben nagy támogatója a szerbeknek. Az ő igazgatósága alatt jött létre a Matica könyvtára is. Részben saját könyvtárát ajándékozta az intézménynek, de az orosz cár ajándékaként - jelentős orosznyelvű anyaggal is gazdagodott a könyvtár. Ugyancsak ebben az évben indult meg az intézmény kiadói tevékenysége is. Meg kell említeni a (Srpska) Letopisszzl kapcsolatban, hogy sok híres író és szerkesztő volt a szerkesztője hosszabb vagy rövidebb ideig. Egy periódusban a már említett szentendrei Jacob Ignatovic volt főszerkesztője a folyóiratnak, amelyben első írásait is közölték. 1864-ben az intézet elköltözött Újvidékre és azóta változatlan formában ott működik, igazi „nagyhatalom", hatalmas könyvtára, galériája van, tudományos munkásságot fejt ki, nemzetközi kapcsolatai vannak. Fent említettem Száva Tekeliánt, aki a Matica igazgatójaként létrehozott egy alapítványt (mai szóhasználattal inkább diákotthont) Tökölyánum néven, a Pesten tanuló szerb diákok számára. A kollégiumnak volt egy gazdag könyvtára, az épület Tököly Száva tulajdona volt, a Veres Pálné utcában. A házat a 20. században lebontották és a helyén ma egy modern épület áll. A Tökölyánum a Matica felügyelete alá tartozott. Később, amikor 1864rben Újvidékre költözött, úgy határoztak hogy a mindenkori szerb pátriárka fővédnöksége alá fog kerülni, és elnöke a mindenkori budai szerb ortodox püspök lesz. Az első fővédnöke Georgia Brankovic, akkori karlócai érsek volt, az elnöke pedig Lukián Bogdanovic, az akkori budai püspök. Ez az intézmény így, ilyen szervezeti felépítésben működött egészen 1945-ig, amikor annyi minden mást is államosítottak, megszüntettek. A Tökölyánummal kapcsolatban szeretnék még egy nevet megemlíteni, Jovan Jovanovic, újvidéki születésű szerb költőt, aki körülbelül tíz évig volt az intézmény igazgatója. A magyar irodalomban is jelentős szerepe volt, tagja volt a Kisfaludy Társaságnak és jó kapcsolatot tartott magyarországi kortársaival. Az ő nevéhez fűződik Petőfi verseinek az 100
