Kiss Bori (szerk.): Helyismereti könyvtárosok X. országos tanácskozása : 2003. július 16-18., Budapest (2003)

Novacsek Vojnics Kornél: Szerbek Pest-Budán.

NOVACSEK VOJNICS KORNÉL SZERBEK PEST-BUDÁN Tisztelt Tanácskozás! Szerbek a 14. század óta élnek Magyarországon. Bevándorlásuk a viszonylag fiatal Oszmán-Török Birodalom terjeszkedésének idején kezdődött. 1389-ben a koszovói csata alkalmával a törökök „bemutatkoztak" Európának és súlyos vereséget mértek a sokkal kisebb számú szerb királyi seregre. A második nagy csata 1396-ban volt Nikápolynál, amelynek az egyik vezetője Zsigmond magyar király és német-római császár volt, de együtt harcolt vele Stefan Lazarevics szerb fejedelem is. Ekkor csaknem totális vereséget szenvedett a közös európai hadsereg, hírmondó is alig maradt belőlük. Ezek a tények arra késztették a szerbeket, hogy a törökök által veszélyeztetett Balkánról biztonságosabb helyre meneküljenek. A Duna mellett mi sem volt természetesebb, mint vízi úton észak felé vándorolni. így jutottak el Zsigmond idejében Magyarországra. Mátyás király uralkodása alatt már jelentős szerbség élt az országban. Ebben az időben alakult meg a szerb ortodox egyház budai püspöksége. A szerbek ittlétének egyik tárgyi bizonyítéka a ráckevei templom, amelyet 1488-ban, tehát két évvel Mátyás megkoronázása előtt szenteltek fel Mária mennybemenetelének tiszteletére. (Világviszonylatban ez egyetlen ortodox templom, amelyik gótikus stílusban épült, és ma is működik.) A török megszállás alatt is léteztek kisebb-nagyobb szerb közösségek. 1688-ban már annyi szerb élt Pesten, hogy létre tudtak hozni egy önálló szerb egyházközösséget. 1690-ben a császári udvar belátta, a Balkánt és ezen belül Belgrádot nem tudják tartósan kézben tartani, mert a törökök ott még nagyon erősek. I. Lipót osztrák császár felhívást intézett a balkáni népekhez, csatlakozzanak Ausztriához, s közösen fogjanak össze a törökök ellen, így űzzék ki őket Európából. Ennek a felhívásnak a hatására jutott el a császári küldöttség a szerbiaiakkal a koszovói Pety patriatchátusba. Mivel akkor nem volt a szerbeknek uralkodójuk, a pátriárka volt az egyházi és világi vezető is. Vezetésével körülbelül negyvenezer család jött Magyarországra, végig a Duna és a Maros mentén telepedtek le, elsősorban azért, hogy segítsenek megvédeni az osztrák birodalom déli határát a törököktől. Ezért meglehetősen sokrétű jogokat kaptak Lipót császártól, így a híres privilégiumot 1690 augusztusában. Ebben biztosították a szabad anyanyelvhasználatot, és vallásgyakorlást, használhatták a régi Julián naptárt, megőrizhették nemzeti kultúrájukat, identitásukat. A szerbek miután egy viszonylag békés területre jöttek, hamar feltalálták magukat és megkezdték a maguk önálló életét a privilégiumok adta lehetőségek között. Iskolákat alapítottak, és miután meggazdagodtak elkezdtek építkezni. Ma nagyon sok műemlék van az olyan településekről is, ahol már nem élnek szerbek. A 18-19. század folyamán felvirágzott a szerb kultúra - különösen Pesten, Budán és Szentendrén -, a szerb szellemiség világítótornya volt Magyarország. A 19. század első felét a magyar történelemben reformkor néven ismerjük. Ez azonban nem csak magyar jelenség, a korszak egész Európa és Közép-Európa számára megújhodást 99