Mándli Gyula (szerk.): Helyismereti könyvtárosok IX. országos tanácskozása : Vác, 2002. július 17-19. (2003)
Gerber György: Váctól - Vácig az MKE Helyismereti Könyvtárosok Szervezetének jubileumi konferenciájáról.
GERBER GYÖRGY VACTOLVÁCIG AZ MKE HELYISMERETI KÖNYVTÁROSOK SZERVEZETÉNEK JUBILEUMI KONFERENCIÁJÁRÓL* Az idén immár kilencedik alkalommal gyűltek össze a helytörténet iránt érdeklődő könyvtárosok, hogy egy háromnapos konferencia keretében cseréljenek eszmét az útról, mely a múltból a jövő felé vezet. Az előadások gondolatserkentő erejét nem lebecsülve le kell szögeznünk, hogy e találkozó sikeressége is a múltban gyökerezik. Igaz, „csak" a közelmúltban, azaz abban a tíz esztendőben, melynek során az ország különböző pontjain élő könyvtáros kollégák jó ismerősökké, barátokká lettek. A közös érdeklődési kör, a meghitt beszélgetések vagy az olykor meglehetősen vidám szórakozást nyújtó baráti estek kovácsolták össze azt a közel száz embert, akik ez évben a váci Katona Lajos Könyvtár vendégeként láthatták viszont egymást. Az első kérdés minden alkalommal az, hogy miként lesznek képesek a vendéglátók felülmúlni az előző találkozók nagyszerűségét. Bízvást állíthatjuk, még sohasem kellett csalódnunk. A konferencia szervezését felvállalók mindig - tehát Vácott is - szívet-lelket melengető választ adtak e soha fel nem tett kérdésre. De lássuk, mi is történt! A nyitónap témája stílszerűen a múlt volt. A gyökerek, az alapok feltérképezése, tudatosítása, melyekből táplálkozhatunk, s amelyekre építenünk kell jövőbeni tevékenységünket. Nem véletlen tehát, hogy Bényei Miklós, Berke Barnabásné, Biczák Péter előadásait követően megemlékeztünk jeles elődeink egyikéről-másikáról. Múltbéli barangolásainkat aztán már lábunkat sem kímélve folytattuk. Zomborka Márta váci múzeumigazgató értő kalauzolásával, évszázadokat bejárva ismerhettük meg elődeink rituális szokásait. Tanulságos volt szembesülni azzal a ténnyel, mit is jelent egy település lakóinak identitástudata számára, ha feltárják önnön múltjuknak egy-egy „eltemetett" részét. Erről szerezhettünk tapasztalatot - a Memento Mori kiállítás után - a váci vár bástyája alatt állva, vezetőnket hallgatva. Sétánkat bezárván, de gondolatainkat szabadon szárnyalni hagyván helyezkedtünk el az egykori ferences templom padjaiban, hogy az orgonamuzsika segítségével még közelebb juthassunk a forráshoz, melyben létünk, tevékenységünk gyökerezik. Az este további meglepetéseket tartogatott számunkra. A szokásos fórum és baráti találkozó ez alkalommal egy fontos mérföldkő elhelyezését is jelentette. A Helyismereti Könyvtárosok Szervezete ugyanis jubileumi kiállítással ünnepelte tízéves fennállását. Az 1992es, majd 1993-as leányfalui „legyen"-t követően, éppen Vácott volt az újdonsült szervezet első országos konferenciája. Képek, új ságcikk-ki vágatok - no meg dr. Ambrus Zoltánnak, az MKE elnökének meleg, baráti szavai - segítettek emlékezni a „dicső" múltra. Egy szívvel-lélekkel valljuk, valóban jó volt, szép volt. Köszönet érte mindenek előtt házigazdánknak, Mándli Gyulának. Az ő személyisége, energikus, célratörő lendülete volt a hajtóerő, mely magával ragadta a szervezet tagjait. így vált, válhatott határainkon túl is mintaadóvá tevékenységünk. Ez utóbbit ne vegyék szerénytelenségnek, hiszen maga Elizabeth Melrose asszony, az angol helytörténész könyvtáros szervezet egykori elnöke is e véleményének adott hangot Vácott. Az írás megjelent a Könyvtári Levelező/lap 2002. augusztus 8-i számában. 97
