Mándli Gyula (szerk.): Helyismereti könyvtárosok IX. országos tanácskozása : Vác, 2002. július 17-19. (2003)
Gerber György: Váctól - Vácig az MKE Helyismereti Könyvtárosok Szervezetének jubileumi konferenciájáról.
A második napi előadások a Pest megyében folyó helyismereti munka eredményeiről villantottak fel képeket. Gerber György és Mándli Gyula elsősorban a helyismereti kiadványokon keresztül adott bepillantást az ilyen jellegű műhelymunkába. Zsok Gizella, a révkomáromi Városi Könyvtár igazgatónője a múlt és a jelen történései mellett már egy jövőbeni közös munkáról, a Vág - Duna - Ipoly Euro-régió helyismereti adatbázisa építésében való együttműködésről is szólt. A délelőtti program záróakkordjaként Mándli Gyula elnök köszönetet mondott Győri Erzsébetnek és (a távol lévő) Kiss Lászlónak a helyismereti szervezet alakulása körüli bábáskodásért, valamint Elizabeth Melrose asszonynak, aki az angol testvérszervezet elnökeként sok év óta lelkes támogatója törekvéseinknek. A délutáni program címe a „miért ne hajókázzunk, hajói esik" lehetett volna. Július 18-án ugyanis végre eleredt a hetek óta várt eső. Igaz, a konferencia résztvevői ezúttal is megelégedtek volna azzal, ha csak a hajó alatt van víz, de odafent másként gondolták. A jó hangulatnak azonban ez mit sem ártott. Visegrád Anjou-korabeli „Mátyás-palotája" egykori szépségét a szemerkélő esőben is sejteni lehetett. Azt viszont, hogy a középkor és a reneszánsz zenéje ma is nagy élvezetet jelent, Kobzos Kiss Tamás előadóművész jóvoltából, Visegrádtól Esztergomig, Esztergomtól Nagymarosig érzékelhettük. Utunkat Esztergomban egy rövid pihenőre megszakítottuk. Ez idő alatt Mándli Gyula vezetésével elrohantunk a Mária Valéria híd közepéig, ahol Zsok Gizellával aláírták az együttműködési szerződést a két ország helyismereti könyvtárosainak nevében. Nyugodtan nevezhetnénk „vízszerződésnek" is ezt az eseményt, hisz alattunk, fölöttünk, körülöttünk ekkor már csak víz volt. Ezt megsokallva tértünk be a hajó indulásáig a környező söntésekbe. Az alkohol-víz arányát megnyugtató módon rendezve már nyugodtan szálltunk hajóra, hogy Nagymarosra igyekezzünk. A hajó itt újfent kikötött egy vacsoranyi időre. Étvágygerjesztőnek a jóféle szilvapálinka mellé sváb táncot kaptunk a helyi szervező, Mándliné Szabó Katalin jóvoltából. Ettől úgy fellelkesedtünk, hogy már-már ismét megtörtént a bibliai csoda, a „bénák" (jelesen jómagam) táncolni kezdtek. Sajnos a hűvös, esős idő és a kényszerítő körülmények hamar véget vetettek a zenének, és a „legények és leányok" a Mátyás király vendéglőbe mentek. Hajónk vidám nótaszó közepette ereszkedett le Vácra, és utasai - úgy vélem -jóleső érzéssel adták át magukat a kollégiumban a megérdemelt pihenésnek. Harmadnap a jövőben ránk váró új feladatokról, a kézzel fogható, szemmel látható új lehetőségekről hallottunk előadásokat. Takáts Béla és dr. Kokas Károly a digitalizálás, az elektromos dokumentumok előállításának mindenki számára elérhető módozatait, eredményeit tárta elénk. Azt hiszem, nem voltam egyedül lelkesedésemmel a bemutatott lehetőségeket látván, hallván. Ismét megbizonyosodhattunk arról, hogy érdemes odafigyelnünk egymásra, érdemes megosztani egymással tapasztalatainkat, hiszen ily módon is megerősödhetünk abban, hogy szakmánk és szűkebb érdeklődési területünk, a helytörténet előtt nyitva áll a fejlődés útja. Van tehát jövőnk, és ennek tudatosítása mindennél többet ér. Végezetül, hadd emlékezzem meg házigazdánk „lányairól", a váci Katona Lajos Könyvtár dolgozóiról, akik mindannyiunkat elvarázsoltak kedvességükkel, figyelmességükkel és segítőkészségükkel. Bevallom, nagy örömmel osztom Gerő Gyula kollégám ihletett dicsérő szavait: „Ha a váci Katona Lajos Könyvtár munkatársai fele olyan jó könyvtárosok, mint amilyen süteményeket készítenek - a szakma legelejét képezik!" Köszönet nékik, s mindazoknak, akiknek jóvoltából ez a konferencia ilyen színvonalon valósulhatott meg. 98
