Mándli Gyula (szerk.): Helyismereti könyvtárosok IX. országos tanácskozása : Vác, 2002. július 17-19. (2003)
Mándli Gyula: Helyismereti tevékenység a váci Katona Lajos Városi Könyvtárban.
MANDLI GYULA HELYISMERETI TEVÉKENYSÉG A VÁCI KATONA LAJOS VÁROSI KÖNYVTÁRBAN* Egy kis könyvtártörténet Vác városában a könyvtári munkának több évszázados hagyományai vannak. Az egyházalapítással megkezdődött a püspöki könyvtár kiépítése, folyamatos gyarapítása. Olyan elődöket lehet felsorolni mint Báthori Miklós püspök, aki Mátyás király könyvtárépítő tevékenységéhez hasonló sikeres gyűjteményépítést honosított meg városunkban. Igazi humanista irodalomszeretetéről, olvasási kedvéről Galeotto Marzio rajzolt megkapó képet. Sajnos könyvtárának csak egyetlen hiteles darabja maradt fenn. A későbbi korokból említhetjük Althann M. Frigyest, aki 1718-ban a püspöki hivatal levéltárát, 1733-ban az egyházmegye könyvtárát hozta létre. Váci püspöksége és nápolyi alkirálysága idején megkezdte a külföldre került Corvinák összegyűjtését, visszavásárlását, amelyek a könyvtár alapját képezték. Könyvadományaival a papnevelő intézet könyvtárának alapját vetette meg. Migazzi Kristóf püspök 1774-ben elrendelte a História Domusok vezetését, továbbá, hogy a végrendelet nélkül elhunyt egyházi személyek magánkönyvtárát a püspöki, illetve a káptalani könyvtárba sorolják be. Jelentős könyvtárát később - anyagi nehézségei miatt - eladta Batthyány Ignác erdélyi püspöknek. A váci nyomda - amelyet 1770 körül Ambro Ferenc Ignác alapított -jelentette meg többek között az Urániát, az első magyar nyelvű szépirodalmi folyóiratot. Ambró halála után Máramarosi Gottlieb Antal vette át a nyomda vezetését. 1717-ben alapították meg a Kegyes-Tanítórend könyvtárát, amelynek 17 ezer kötete volt, főleg filozófiai, teológiai és pedagógiai munkák, amelyet 1952-es felszámolása után elszállítottak, valószínűleg bezúztak, s csak töredéke maradt meg. 1802-ben a Cházár András által kezdeményezett Siketnéma Intézet Vácon nyitotta meg kapuit a régi püspöki palotában, s hatalmas könyvtárat gyűjtött össze. A közkönyvtár - korlátozott - szerepét a XIX. század elejétől kezdve számtalan iskolai, szemináriumi és céhes szervezet igyekezett betölteni. 1832-ben indult az Első Általános Ipartársulat könyvtára, amely tagjainak kölcsönzött dokumentumokat, de húszszemélyes olvasóhelyiséggel is rendelkezett. A századforduló közepén a Kaszinó könyvtára volt az értelmiség kultúraközvetítő központja, amelyben a város közönsége mellett megtalálható volt a várost övező vidék értelmiségének egy része. Az első nyilvános váci kölcsönkönyvtár megjelenése szorosan kapcsolódik a patinás Váci Múzeum Egyesület 1895-ös megindulásához, annak a második alapszabályban rögzített szolgáltatása volt. A szakirodalomban keveredik az egyesület könyvtárának, könyvtárainak története, ezért röviden tisztázni szeretném az alapítások kronológiáját, annál is inkább mivel kétféle könyvtár: szakkönyvtár és népkönyvtár működött kebelében. A Múzeum Egyesület megalapításakor Bauer Mihály gimnáziumi tanár elképzelése volt, hogy könyvtárral egybekapcsolt régészeti és iparművészeti múzeumot kellene létrehozni. A résztvevők őt kérték fel az alapszabály megfogalmazására, amelyben a következőképpen határozza meg a könyvtár feladatát: „egy iparművészeti s technológiai munkákból álló könyvtár szervezése, mely a közönség s különösen az iparosoknak állna tanulmányozás végett Megjelent a Könyv - Könyvtár - Könyvtáros 2002. novemberi számában. 61
