Sipos Csaba (szerk.): Helyismereti könyvtárosok VIII. országos tanácskozása : Kaposvár, 2001. július 18-20. (2002)
Dr. Gerő Gyula: A (h)őskor könyvtárosai.
könyvtárak szervezésének megkezdésekor. Csak a személyes megismerkedésen alapuló gondos kiválasztás sikerében bízhattak. Sebestyén Géza átkerülve a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumból az Országos Könyvtári Központba, ő vagy az OKK népkönyvtári alosztályának munkatársai személyesen keresték fel a körzeti könyvtár létesítésére kiszemelt településeket és próbáltak alkalmas embereket megnyerni a könyvtár vezetésére. (Minden körzeti könyvtár két könyvtárosból állt, az OKK emberei örültek, ha egy-egy gyors látogatásuk alkalmával legalább a vezetőt ki tudták választani a helyi felsöbbségek egyetértésével.) Hogy miként ment végbe a „verbung", arra egy példa LiptákPál „beszervezése", amelyet illusztris barátunk megírta a Könyvtári Levelezői lap 1996. évi 2. számában. A kiválasztások végeredménye semmi esetre sem volt rossz, sőt! Az 1949 áprilisa és szeptembere között megnyitott 10 körzeti könyvtár 11 könyvtárosa közül 10-et személyesen ismertem, ezért hátterükről és további pályafutásukról tudok néhány jellemző adatot. íme: Eredeti foglalkozásuk szerint tanár, tanító volt 3; levéltáros 1; vármegyei tisztviselő 3; rendőrtiszt (előzőleg postatiszt - mindkét beosztásában oktató), illetve tűzoltóparancsnok 2; érettségizett fiatal, illetve festői tehetséggel megáldott ifjú szabósegéd összesen 2. Nemük szerint: nő 1; férfi 10. Életkoruk szerint: 23-25 éves 3 26-30 éves 4 31-35 éves 1 40-45 éves 2 47 éves 1 A kiválasztottak további életútja: Valamennyien legalább öt évet töltöttek a pályán. Egész életében könyvtáros maradt: 7. Ha azt számítjuk, hogy all közül az egyik, aki főállásban a „közigazgatásilag ideiglenesen egyesített" Abaúj-Torna vármegye főlevéltárnoka volt, s csak ideiglenesen vállalta a körzeti könyvtár vezetését, a „maradék" 7-es szám az összes 70 százalékát jelenti, tehát a válogatás kiválónak mondható! Közülük később - hat év múltán - csak egyet váltottak le vezetői állásából, ám nem rossz munkája, hanem erélytelensége miatt, a többi jeles alakja lett a magyar könyvtári világnak. Soroljuk fel őket név szerint is: Nagy Lászlóné Rácz Aranka az Országos Széchényi Könyvtár főosztály vezetőjeként vonult sok évvel később nyugállományba; Lipták Pál, az első Kossuth -díjas könyvtárosunk, aki a legtöbb közművelődési könyvtári újítás kezdeményezőjemegvalósítója volt, „civilben" pedig festőművész, valamint egy kvázi néprajzi múzeum összegyűjtője, könyvtárépítész, művészi könyvek tervezője-kiadója és olyan személy, akit meggyőződésem szerint mint írót is meg fogunk ismerni. Továbbá a tragikus véget ért Szőnyi László, a Miskolci Megyei Könyvtár igazgatója és új székházának felépítője, sok kiváló könyvtáros pályára indítója; az 1956 miatt méltatlanul félreállított dr. Kerekes András, a Kaposvári Megyei Könyvtár első vezetője, majd a Székesfehérvári Megyei Könyvtár igazgatóhelyettese; minden bizonnyal még sokan emlékeznek a „morgós" Horváth Gézára, a Tatabányai Megyei Könyvtár alapítójára és építőjére, sok jó vállalkozás kezdeményezőjére, aki igazának tudatában nem habozott megölelni a forró kályhát, ütközni akár országos vezető-emberekkel is. És talán nem felejtették el a szelíd Szöllősy Kálmánt sem: ő a Pécsi Megyei Könyvtár első vezetője, a pécsi városi könyvtári hálózat megalapítója és nyugállományba vonulásáig igazgatója volt - mellesleg szintén íróember ... E személyi kitérő után arra hívom fel a figyelmet, hogy amilyen végtelen gondossággal kidolgozta Sebestyén Géza a körzeti könyvtári rendszert, ugyanolyan precízen kimunkálta könyvtárosainak 25
