Sipos Csaba (szerk.): Helyismereti könyvtárosok VIII. országos tanácskozása : Kaposvár, 2001. július 18-20. (2002)
Dr. Gerő Gyula: Kiáltvány (kiáltás) a hétköznapi könyvtártörténet-írásért!
Dr. Gerő Gyula KIÁLTVÁNY (KIÁLTÁS) A HÉTKÖZNAPI KÖNYVTÁRTÖRTÉNET-ÍRÁSÉRT! A könyvtárosság a legrégebbi foglalkozások egyike, a könyvtárak pedig gyűjtő, megőrző és a megőrzött, tehát ekként történetivé vált dokumentumokat (ismereteket) rendszerezetten feltáró tevékenységük következtében kiváltképpeni, „par excellence" történeti intézmények. Őreiknek, ismeretanyaguk közvetítőinek-szolgáltatóinak, a könyvtárosoknak nembeli kötelességük a történetiség ápolása, a történeti gondolkodásmód-szemlélet folyamatos manifesztálása, a könyvtár illetékességébe tartozó területek-intézmények történetének, köztük önnön alakulatuk, a könyvtár (könyvtárak) történetének nemcsak ismerete, hanem megörökítése, de legalábbis a múltjuk feltárásához szükséges tevékenységek folytonos müvelése, az emlékek (tárgyak, dokumentumok) megőrzése és olyan segédletek készítése, amelyek hivatott kezekben bármikor méltó művé, összegzéssé nemesedhetnek. Kár, hogy jelenleg nem így van: Működnek ugyan egész iskolák elhivatott kutatókkal a régi korok könyv- és könyvtári kultúrájának tanulmányozására s nagyszabású opuszokba rendezésére, továbbá az újabb és legújabb könyvtártörténeti korszakok feldolgozására is akadnának felkészült szakmabeliek, de az ő vállalkozásaikhoz hiányzik a szakmai méretű-szélességű, mindennapos előkészítő és segítő tevékenység, háttér. Hiteles könyvtártörténeti monográfiák, szintézisek ritkán születnek, mert a magános vállalkozókat alig támogatják az intézmények napi munkája keretében születő, az életmegnyilvánulásaikat folyamatosan megörökítő és megőrző alapanyagok, segédletek, amelyekre bizton építhetnének a hivatott, felkészült, összegzésre képes alkotó elmék. Ilyen, kiemelkedő képességű szintetizálók ugyan természetszerűleg nem mindig akadnak, időleges hiányukat is botorság volna szóvá tenni, de a csak lelkiismeretes, csupán könyvtárosi pontosságot, akríbiát kívánó, a hétköznapi könyvtártörténet-írást (történetírási segédmunkákat) végzők elfogadhatatlanul kis számát, a helyenként és időnként teljesen hiányzó történeti figyelmet és fegyelmet igenis kifogásolni kell! Mert például mivel magyarázható - és megmagyarázható-e egyáltalában - az, hogy a könyvtárak, amelyek ilyen szlogennel állnak az emberek elébe: „Gyertek a könyvtárba - itt minden kérdésetekre választ kaptok!", már a saját intézményi közelmúltjuk eseményeit sem ismerik, s dokumentumaik - ha vannak is ilyenjeik - hozzáférhetetlenek. És sok esetben még a kitűnő helyismereti-helytörténeti részlegekkel rendelkező intézményekben is előfordul, hogy nem e részlegek ilyesmire hivatott munkatársai próbálnak válaszolni a feltett -jobbára a közelmúlt eseményeire irányuló - könyvtártörténeti kérdésekre, hanem az igazgató által sebtében verbuvált, többnyire a hálózati munkatársakból álló alkalmi együttesek! A hétköznapi könyvtártörténet-írás körébe eső munkálatok tartós elhanyagolása miatt elfogadhatatlan mulasztásoknak lehettünk-lehetünk tanúi: A könyvtárak iránti társadalmi figyelem felkeltésére alkalmas jubileumok megünneplése marad el rendszeresen - lásd az 1949-1952-es könyvtáralapítások 50. évfordulóinak negligálását az érintett könyvtárak többsége részéről, illetve azt, hogy az évfordulós megemlékezésekkel kapcsolatban, a saját történet nem ismeretéből vagy zagyva ismeretéből fakadóan, túlontúl gyakran születnek legendák, gyártódnak fikciók. 72
