Sipos Csaba (szerk.): Helyismereti könyvtárosok VIII. országos tanácskozása : Kaposvár, 2001. július 18-20. (2002)
Dr. Gerő Gyula: Kiáltvány (kiáltás) a hétköznapi könyvtártörténet-írásért!
Mindezek alapján talán szabad kimondani: Eljött az ideje munkához látni: becsülettel megindítani - azokon a tiszteletre méltó helyeken, ahol eddig is folyt: kiteljesíteni - a hétköznapi könyvtártörténet-írás körébe sorolható munkálatokat, nehogy a szakma végleg elveszítse múltját! Számba kell tehát venni a rendelkezésünkre álló eszközöket (esetleg: hiányukat), elemezni a helyzetet, és megkísérelni a hogyan tovább útjainak-módjainak kijelölését. Kérek hát minden érintettet-érdekeltet: Kövessen az alábbi, cselekvésért esengő számvetésemben: Jelenségek: Kis eredmények - nagy gondok A könyvtárak irattározási kultúrája végtelenül alacsony. Legtöbbjüknek nincs jól karbantartott, a megfelelő apparátus révén (indexkötetek) kutathatóvá, visszakereshetővé tett, épségben tartott irattára. Az Országos Széchényi Könyvtár, Könyvtártudományi és Módszertani Központ 1959-es megalakulásakor még birtokában volt az 1947 és 1952 között működött Országos Könyvtári Központ irattárának, amely feltehetően tartalmazta az elődintézmény, az Országos Könyvforgalmi és Bibliográfiai Központ irattárát is annak 1923-as megalakulásától a megszűnéséig. Birtokolta továbbá az 1949 és 1954 között fontos irányító, szervező és ellátó szerepet betöltő Népkönyvtári Központ, valamint az 1949-ben alapított és egy évvel később megszüntetett Országos Dokumentációs Központ archívumát is. Ma már kideríthetetlen, hogyan tűnt el ez az iratanyag az OSZK KMK-ból, bizonyos azonban, hogy az Országos Levéltárnak a Hess András téri részlegében meglevő, néhány folyómétemyi OKK-dokumentum csupán szánandó töredéke az eredeti állagnak. Magának az OSZK KMK-nak az iratanyaga is hiányos, egy része rendezetlenné és kutathatatlanná vált az 1984-es költözködés következtében: kosarakba lapátolva került fel a Budavári Palotába, s azóta sem jutott figyelem és erő a rendezésére. A megyei és a városi (volt járási) könyvtárak irattárában alig találhatók meg az alapítási időszak (1949-től az ötvenes évtized végéig) dokumentumai, de a költözködések és a hanyagság a későbbi évek, sőt évtizedek állományát is sok helyen hiányossá, vagy teljesen lyukassá tették. Irattározási fegyelemről többnyire nem beszélhetünk. Szabályosan iktatott és irattárba helyezett dokumentumok is hiányozhatnak, mert a munkatársaknak „kikölcsönzött" fontos iratok esetleg soha nem kerülnek vissza a helyükre. Az irattárak a legtöbb helyen „igazgatói" archívumok: az ő „velem kezdődött a világ" szemléletüket tükrözi sorsuk - az elődök által gyűjtött iratok szekrényei a helyhiány következtében folyosóról folyosóra, emeletről a pincébe vándorolgatnak, egészen addig, amíg egy jótékony alagsori csőrepedés végleg le nem veszi a tárolás gondjait az őrzők válláról! Akik az 1945 után könyvtári adatok után a közlevéltárakban kutatnak, többnyire nagyot csalódnak: napokat, heteket tölthetnek el bennük szinte eredmény nélkül. Hiába a levéltárosok mindenütt tapasztalható segítőkészsége, a levéltárak nehéz elhelyezési-raktározási állapota, az iratanyag feltárásának még csak most kezdődő számítógépesítése szinte reménytelenné teszi a rövid időtartamú kutatások sikerét. Külön könyvtári fond az önkormányzati (volt tanácsi) levéltárakban sem létezik. A könyvtári dokumentumok a tanácsrendszer hierarchiája szerint a művelődésügyi iratcsomók mélyén szunnyadnak, s ha valaki átrágta magát az iskolaügyön, óvodaügyön, az ismeretterjesztés, a kultúrotthonok, továbbá a művészeti ágak iratvilágán, s eljut egy-két, számára fontosnak látszó könyvtári infomráció aktájának nyomáig, kiderülhet: az irat külső raktárban van, behozatala csak meghatározott idő múlva'várható, s ha végre 73
