Sipos Csaba (szerk.): Helyismereti könyvtárosok VIII. országos tanácskozása : Kaposvár, 2001. július 18-20. (2002)
Dr. Gomba Szabolcsné: Csűry István pályaképe.
Csűry István az 1965. esztendőt tekintette a könyvtár vezetésében olyan mérföldkőnek, amely jelezte: az eredmények már megérlelték a nívóváltás szükségességét és minőségileg új célkitűzések lehetőségét. Gyakorlati vonatkozásban ekkor állította a könyvtár horizontálisan kiépült, bejáratott mechanizmusa elé az aktív gyűjteményépítés és információ tartalmi irányú feladatait, és látott hozzá az ehhez szükséges vertikális szervezeti elemek beépítésével (szakreferensek, szakgyüjtemények) az addig nem kielégítően ellátott egyetemi szükségletek kielégítéséhez. Az egyetemi könyvtár korszerű modelljének mgvalósítása került napirendre, amely „lényegét tekintve tudományos kommunikatív tevékenységeknek az érdemi kutatási és oktatási tevékenységekben integrálódó rendszere." A könyvtár korszerű továbbfejlesztésének jegyében jelentős eredmények születtek új könyvtári funkciók, szolgálati ágak bevezetésével. így épült ki Csűry István kezdeményezésére 1967-ben a szakreferensi rendszer. Korábban a könyvtár, horizontális szervezetben, a sajátosan könyvtári alapmüveleteket látta el korszerűnek számító szervezeti formában. A szakreferensi rendszer bevezetésével járó szervezeti fejlesztés nem csupán abból állt, hogy a horizontális elrendezésű könyvtári műveletek rendszerébe beépült a tartalmi tevékenységek szaktudományok szerint tagozódó egysége; ezzel a tevékenységnek ez a típusa intézményessé és szervezetté vált. Együtt járt ez az olvasószolgálat, a tájékoztatás és a kézikönyvtári rendszer szakosításával, s egyáltalán a könyvtár tudományos és oktatási lényegű tartalmi feladatainak a tevékenységek központjába állításával. Minőségi változást hoz az új rendszer a személyzet összetételében. Követelményként fogalmazódik meg az új szakreferensi munkakörök betöltőivel szemben az egyetemi doktorátus megszerzése, szakterületükön rendszeres kutató tevékenység folytatása. E magasabb követelményrendszer felállítása 1. elsődlegesen az alapvető könyvtári funkciók betöltése érdekében történt, 2. ösztönzően hatott az egyetemi oktatókkal való partneri viszony kedvezőbb alakulására, és 3. lehetőséget teremtett a könyvtárban dolgozó tehetséges munkatársak egyéni tudományos törekvéseinek kibontakoztatására is. A rendszer bevezetésekor Csűry István a könyvtárosság új fogalmát és új programját hirdette meg, amikor kimondta: az új feladat együttes ellátásához kevés a szakdiploma: a kutató-szakreferens párbeszéd csak akkor lesz erőtényező az információs válság leküzdésében, ha a szakreferens is kutató. Meggyőződése volt, hogy a történelem néhány sorsfordulójához hasonlóan napjainkban is „tudós kollektívákra kell bízni az irodalmi áradat csatornákba fogását, tudósoknak - s nem technikák elidegenedett specialistáinak - kell idejük egy jelentős részét áldozniuk arra, hogy élő áttételül szolgáljanak a számítógépek nekivadult sornyomtatói és a felhasználói tudatok között..." A fejlődési spirál mai szintjén a polgári munkamegosztás által száműzött tudós embert s az élő tudományt - mint intézményünk örök lényegét - akarta visszahelyezni a könyvtárba. Később a szakreferensi rendszer megújulásának kérdései fogalkoztatták. Megoldást keresett arra a problémára, hogy lehet a szakreferensekre építve megerősíteni az információszolgálatot. Elemző vizsgálat tárgyává tette: mi az oka annak, hogy a szakreferensek nagyobb kedvvel vállalják munkakörük hagyományos elemeit. A feladatok gyakorlati végiggondolása vezetett arra a felismerésre, hogy a szakreferensek előtt álló, figyelmüket szétaprózó feladatcsomó a legjobbak önszervező képességét is próbára teszi. Karnyújtásnyira érezte az időt, „amikor az 5S
