Sipos Csaba (szerk.): Helyismereti könyvtárosok VIII. országos tanácskozása : Kaposvár, 2001. július 18-20. (2002)
Dr. Gomba Szabolcsné: Csűry István pályaképe.
tükrözi, ezért e szervezet szétzúzása alapjaiban rengetné meg a funkcionális struktúrát, anarchiához vezetne. A korszerűsítés - Csűry István felfogásának értelmében - a meglévőt nem szétzúzni, hanem megtartani és felemelni hivatott. Ez azt jelenti, hogy olyan differenciáltabb és magasabb rendű modell kialakítása a feladat, amelybe a jelenlegi egyszerűbb képlet minden életképes eleme szervesen beépülhet. A korszerűsítési folyamatban az adott személyzeti állomány hasznosítását tervezte, és csak távlatilag számolt további erők megnyerésével. A gyakorlati munkával práhuzamosan folytatta Magyarországon úttörő jelentőségű könyvtártani kutatásait. E témában látott napvilágot a könyvtári üzem szervezetét és működését tárgyaló, sok tekintetben máig haszonnal forgatható könyve. Az alaptevékenységek kiépültével - a debreceni Egyetemi Könyvtár igazgatói posztjára kerülésének időszakától - lehetővé és szükségessé vált az információs jellegű tevékenységek kiépítése. Erre az időre esik a szakbibliográfiai, tiszántúli bibliográfiai programok kidolgozása, a tényleges bibliográfiai feltáró munka megindítása, és ugyancsak országos jelentőségű bibliográfia-elméleti kutató és publikációs tevékenységének kibontakozása. Módis László túlméretezett tájbibliográfiai koncepciójával Csűry István a szelektálás szükségességét állította szembe, és több tanulmányban foglalkozott a válogatás és teljesség kérdésével a könyvtári és bibliográfiai gyűjtés szempontjából. A kérdés történeti folyamatának elemzéséből kiindulva irányította a figyelmet arra, hogy a dokumentumok számának nagy mértékű növekedéséből törvényszerűen következik a szelektálás szükségessége. A válogatás szempontjainak tudományos megalapozására törekedett, s ezen elveket kamatoztatta a könyvtár gyűjtőköri utasításainak megalkotásakor, a helyismereti bibliográfiai gyűjtésre vonatkozó álláspontjának összegezésekor, a helyismereti érdekű hírlapcikkek tipologizálásával foglalkozó munkájában, majd a könyvtári tevékenység gyakorlatában. Szigorú revízió alá vette a gyűjteményépítés praxisát, személyes részvételével segítve a napról napra felmerülő vitás kérdések megoldását. Különös gondot fordított a Tiszántúli Katalógus anyagának új szempontú gyűjtésére. Kezdeményezésére készült el a tiszántúli helynév- és személynévjegyzék, és történt meg mindazon cédulák kiszűrése a helytörténeti katalógusból, amelyek nem feleltek meg következetesen a felállított elvi szempontoknak. Nem hagyhatjuk említés nélkül a helytörténeti dokumentumok gyűjtésére és feltárására vonatkozó együttműködési törekvéseit sem. Ebben az időszakban megegyezés született az egyetemi és megyei könyvtár helyismereti tevékenységének időhatáraira vonatkozóan, melynek értelmében az Egyetemi Könyvtár - a Tiszántúl és Debrecen életére vonatkozó régi dokumentumokban igen gazdag Református Kollégiumi Nagykönyvtárral együttműködve - végzi a regionális irodalom retrospektív gyűjtését és feltárását a háború befejezésének időszakáig, a Megyei Könyvtár az ezt követő évek vonatkozásában. Pályájának ezen szakaszában jelentős állomásához érkezett a tanszékeken őrzött könyvgyűjtemények fejlődése is. Megkezdődött a tanszéki könyv- és folyóirat-beszerzés, valamint feldolgozás központosítása: nevezetesen a külföldi könyvek és folyóiratok központi beszerzése és katalogizálása, továbbá a tanszéki könyvtárak módszertani irányítása. A fejlesztő munka része volt az egyetemi kiadványok nemzetközi cseréjének és az általános kiadvány cserének a megszervezése is. Ekkor indult a könyvtár különgyüjteményeinek kiépítése: az elsősorban tiszántúli vonatkozású, nem nyomtatott írásos dokumentumok gyűjtését vállaló kézirattár, a válogatásban és elrendezésben ugyancsak regionális hangsúlyú plakáttár, a könyvtári munkafolyamatok végzéséhez, a tájékoztató munkához ma már nélkülözhetetlen bibliográfiai kézi könyvtár, a nagy értékű zeneműtár és mikrofilmtár. 57
