Sipos Csaba (szerk.): Helyismereti könyvtárosok VIII. országos tanácskozása : Kaposvár, 2001. július 18-20. (2002)

Dr. Bényei Miklós: Könyvtártörténeti dolgozatok módszertani tanulságai.

mondandó szinte kiált a forráshely után és azt mégis hiába keressük. Még ennél is szomorúbb, hogy egyik-másik dolgozatban - noha csekély kivétellel gyakorló könyvtárosokról van szó! a felhasznált irodalom listája nem hibátlan. (Többnyire ugyanazoknál, akik nehezen birkóztak a hivatkozásokkal is.) Leginkább a bibliográfiai leírások szabályszerűsége bírálható: az adathiányok, az analitikus leírás rossz formája stb. Máskor áttekinthetetlen szerkezetben sorolták fel a műveket. Kisebb, ám valós probléma, hogy a hivatkozások és az irodalomjegyzék olykor egymástól függetlenül készültek, vagyis nem harmonizáltak. Végül néhány gondolat a dolgozatok megfogalmazásának módjáról és a formába öntésről. E téren egyaránt vannak jó és kevésbé jó tapasztalataim. Külalakját tekintve szinte mindenki míves gépiratot adott be, amihez most már nagy segítséget nyújt a számítógépes szövegszerkesztő. Kevesebb a műgond a szövegezésnél, a stiláris megformálás sem mindig elég csiszolt. Néha bosszankodva javítottam nyelvhelyességi torzulásokat és - uram bocsa' - helyesírási hibákat. Miért teszem és mondom el mindezt? Két oka is van. Az egyik az, hogy miközben véleményt írok egy-egy munkáról, azt fontolgatom, lehet-e belőle szakdolgozat. Azaz témája, forrásanyaga, a hallgató érdeklődésének intenzitása olyan-e, hogy megszabott időn belül, más tennivalók mellett a záróvizsgáig tovább fejleszthető igényesebb, részletesebb tanulmánnyá. Többször igennel feleltem a magam elé állított kérdésre és javasoltam a megkezdett kutatás folytatását. Jó néhányan örömmel bólintottak, hiszen megszabadultak a szakdolgozati témaválasztás nyűgétől és járt úton poroszkálhattak tovább. A másik indíték az, hogy szerencsére minden esztendőben születtek olyan értékes vizsgadolgozatok, amelyek akár változatlanul is, de inkább némi átalakítással (rövidítéssel, kiegészítéssel), javítással nyomtatásban is közzé tehetők, azaz a szakma nyilvánossága elé bocsáthatók. Országos és megyei szaklapokban már több ilyen közlemény napvilágot látott. Talán ezek a publikációk is igazolják, hogy egyetemünk e sajátos számonkérési módja, amelynek néhány metodikai tanulságáról most szóltam, nem érdektelen és méltó a figyelemre, érdemes a folytatásra. Dr. Bényei Miklós előadása Kégli Ferenc előadása 41