Sipos Csaba (szerk.): Helyismereti könyvtárosok VIII. országos tanácskozása : Kaposvár, 2001. július 18-20. (2002)
Dr. Bényei Miklós: Könyvtártörténeti dolgozatok módszertani tanulságai.
írásban közlöm és mellékelem a javasolt témák, valamint az ajánlott módszertani és történeti irodalomjegyzékét. Élőszóban megtörténik az elvárások értelmezése is. Ezen túlmenően is kérhetnek segítséget a témaválasztáshoz és az anyaggyűjtéshez, a formába öntéshez. A többség messzemenően figyelembe veszi a metodikai ajánlásokat, sőt némelyek pontról pontra igyekeznek követni azokat. Külön is felhívom a figyelmet arra, hogy lehetőleg szűkebb, jól körülhatárolható témát válasszanak, és ha tehetik, törekedjenek egyidejű források felkutatására. Elsősorban ezzel magyarázható, hogy a hallgatók jelentékeny hányada helytörténeti témát dolgoz fel. Természetesen befolyásolja a döntést az is, hogy hogy hol van az illető munkahelye: pl. a könyvtárostanárok szívesebben írnak iskolai könyvtárakról, a tanszéki könyvtárosok a felsőoktatási gyűjteményekről, a megyei, városi és községi könyvtárak munkatársai a lakóhelyi ellátásról és így tovább. A vizsgált időszakban, tehát 1994 óta hét tanévet fejeztünk be és 211 dolgozat született. A legnagyobb tematikai csoportot most is - akárcsak a budapesti periódusban - a közkönyvtárak története képezi: erről 49 írás készült, ami 23,22 %-ot jelent. Ez már olyan mintavétel, amelynek alapján akár általánosítható következtetések is levonhatók, tehát olyan következtetések, amelyek a nem kifejezetten tanulmányi céllal folyó hely- és könyvtártörténeti kutatásokra, publikációkra is jellemzőek lehetnek. Még inkább így van ez, ha ezekhez a számokhoz hozzáadom a hasonló metodikai tanulságokkal szolgáló szűkebben vagy tágabban értelmezhető helytörténeti témákat (iskolai, egyházi, és helyi szakkönyvtárak, egy település könyvtári kultúrája, illetve egyetemifőiskolai vagy tanszéki könyvtárak, könyvtáros-képző helyek, munkáskönyvtárak, életrajzok); ilyenformán a mennyiség nyolcvannal, az arány 38,91 százalékkal emelkedik. Tehát együttvéve a helytörténeti dolgozatok száma 129, hányada 61,13%. Szükséges viszont azonnal leszögezni, hogy a lokális és országos (ritkán: egyetemes) feldolgozások módszertani jellegzetességei lényegében egybeesnek, vagyis az erények és a hiányosságok árnyalatnyi eltérésekkel hasonlóak. Nehéz lenne érdemi különbséget felfedezni az egyes tanévek teljesítménye között is. A minket közelebbről érdeklő tárgykör, a közművelődési könyvtárak múltja érzésem szerint kellő mértékben van jelen az egyetemi kurzuson. Bizonyos fokig tükröződik ebben a hallgatók már említett munkahelyi kötődése, és kezdettől fogva hatott a népkönyvtárak újjá- vagy megszervezésének közelgő, illetve zajló fél évszázados jubileuma. Érdemes szemügyre venni a 49 téma további megoszlását. Feltűnően nagy az érdeklődés a községi és városi könyvtárak iránt: 22 fő foglalkozott velük. (Ez a témakörön belül 44,9, az összeshez viszonyítva 10,42 %-os arány.) A községi vagy városi jelző történelmi távlatban viszonylagos, mert több esetben előfordult, hogy ugyanazon település jogállása módosult, sőt némelyik intézmény egy ideig járási könyvtárként is funkcionált. Ezért nincs értelme a részletezőbb tagolásnak. A megyei könyvtárakról négy dolgozat született, ezek közül kettő a számítógépes rendszer kialakításának rövid történeti folyamatát tekintette át. Külön csoportba soroltam azt a tizennégy témát, amelyek valamely könyvtár részegységének vagy részlegének történetét ölelték fel. A fiókkönyvtárakról két, a gyermekkönyvtárakról és az ellátó központokról egy-egy dolgozatot írtak. Az utóbbi azért is fontos, mert egy városi intézmény által működtetett szervezetről szólt és a kisközségek könyvtári ellátásának máig megoldatlan problémáit feszegette. Kissé meglepő módon a megyei könyvtárak helyismereti részlegeiről csak egyetlen feldolgozás készült. Fenntartásokkal ugyan - mert jó ideig önállóan működött -, de ideszámítható a maga nemében egyedülálló debreceni Dokumentációs Stúdió krónikája is. Egyáltalán: elgondolkodtató tény, hogy a helyismereti tevékenység jelentőségére csak nagyon ritkán tértek ki; igaz, ennek gyakran 36
