Sipos Csaba (szerk.): Helyismereti könyvtárosok VIII. országos tanácskozása : Kaposvár, 2001. július 18-20. (2002)

Szita Ferenc: A somogyi közkönyvtárak megírásának történetéről.

Majdnem 10 év után újra elővette az ügyet Varga Róbert és kiment a kérdőív. Néhány könyvtáros kivételével vissza is küldték a kitöltött íveket. Elkészült, és akadt egy, az Alföldről Somogyba került Varga István nevű könyvtáros, fonyódi könyvtárigazgató, akinek aktív szerkesztői, adatfeldolgozói munkája nyomán elkészült a Somogyi könyvtáros ki kicsoda c. kötet. Majdnem teljes! Akik hiányoznak belőle, azok nem tartották fontosnak 20-30 évük adatainak leírását vagy szégyellték hivatásukat, munkájukat. A könyvtárosok többsége nem szeret írni, sem jelentést, sem szakmai tudósítást - s csodálkoznak, hogy a szakma megbecsülése olyan, amilyen! Igen: az a legnagyobb hibánk, hogy nem alakult ki, nem segítettünk egy olyan írói-szerzői igényességet megteremteni, amelyben a könyvtárosok egy része foglalkozna a saját szakmája történetével, mindennapjával, a szakma menedzsere, krónikása legyen és tudjon kutatni, írni, sőt akarjon is! Igényes tudományos módszerrel, de a szakma szeretetével kell írni! Kell annyira becsülnünk az elődök tevékenységét, a saját munkánkat, hogy megírjuk egy-egy könyvtár, egy-egy ágazati munka történetét. Egy település, egy könyvtár történetéhez elengedhetetlen a jól szerkesztett eseménynaptár is. Ezt írhatná a könyvtárosok többsége. Jó példa erre Sípos Csaba Somogyi Honismeret-beh gazdag munkája. Befejezésül a Somogyi Könyvtárak 1989. 2., egyben utolsó számából idézem Bolevácz Józseftől: „Mentegetőzés nélkül kijelenthetjük, hogy nem csak a könyvtárak, könyvtárosok bűne, hogy látszateredményre törekedve - a megyei könyvtárak kivételével - közművelődési könyvtárainkban nem alakultak tudatosan gyűjtött, a helytörténeti kutatást támogatni képes gyűjtemények. A közvetlen társadalmi környezet is csak a legritkább esetben jutott el annak tudatáig, hogy mit jelent egy-egy település - vonzáskörzet - életében a tanulságul is szolgálható, feldolgozott helytörténeti anyag." S az sem - teszem hozzá most magam is - hogy saját múltjuk történetének - akárcsak vázlatos - feltárásával foglalkozzanak a főhivatású könyvtárosokkal működő kisvárosi és nagyobb községi könyvtárak. Ezt kellene valahogy sürgősen megyei szakmai segítséggel pótolni. Jó szívvel és igényességgel! Szita Ferenc előadása 34