Komlósi József (szerk.): Helyismereti könyvtárosok VII. országos tanácskozása : Székesfehérvár, 2000. július 26-28. (2001)
Korompai Gáborné: A helyismereti bibiliográfiák kezdetei Magyarországon
A felsorolt szakfolyóiratok repertóriumainak összeállítói: Toldy Ferenc, Kunos Ignác, Munkácsi Bernát, Petrik Géza, Schmidt Sándor, Thirring Gusztáv - valamennyien tudós szakemberek voltak, akik saját tapasztalataikból ismervén a kutatói igényeket, annak megfelelő segédleteket szerkesztettek. Az első hazai hírlap-repertórium az aradi "Alföld" repertóriuma is hasonló szakszerűséggel készült. Az 1886-ban megjelent kiadvány egy fejezete például időrendben sorolja fel az Arad város és vármegye történetére vonatkozó cikkeket. Amikor a bibliográfiai segédletekről szólunk, nem szabad eltúloznunk ezek jelentőségét, hiszen ennek az időszaknak a kutatás szempontjából sokkal fontosabb eseménye volt, hogy a levéltárak megnyíltak a szélesebb körű tudós társadalom előtt és helyi kezdeményezésekből történeti, régészeti, közművelődési egyesületek alakultak, amelyek pályázatok kiírásával, folyóiratok indításával támogatták a kutatómunkát, elsősorban a helytörténeti témák feldolgozását. A helytörténet hivatásos történészek által megbecsült voltát már a Századok indulását követően tapasztalhatták a kortársak, hiszen a községi évkönyvek ügyében közzétett felszólítás azt hangsúlyozta, hogy a helyi dolgok megismerése nem csak a város vagy község, hanem az egész nemzeti történelem szempontjából fontos. Ezt a felfogást erősítette meg egy ismertetésében Pesty Frigyes is, aki szerint amíg a részletkérdéseket "... egyes korszakok, egyes vidékek, egyes jelenségek történetét mélyebben ... nem tanulmányozzuk ... nem építjük fel a nemzet történetét." A Századok e felfogás szellemében foglalkozott az e tárgykörben folyó munkával: nemcsak a frissen megjelent kiadványokat ismertették, hanem időről-időre beszámoltak a készülőben lévőkről is. A "Vegyesek" "Tárca" és "Új könyvek" rovatokban folyóiratok, iskolai értesítők hasábjain közölt dolgozatokra hívták fel a figyelmet, illetve olyan könyvek címadatait is közölték, amelyről nem készült recenzió. A hazai hírlapok történelmi tárgyú - köztük sok helyi vonatkozású cikkéről 1884-től Szinnyei József bibliográfiai összeállításait közölték. Témánk szempontjából a fentiek azért különösen fontosak, mert sok olyan információt tartalmaznak, amelyek elkerülték a bibliográfusok figyelmét. A Századok hírközlő rovatai érzékelteik a múlt század hetvenes-nyolcvanas éveinek sok szálon futó, mozgalmas tudományos életét, a kutatás frekventált területeit, ezek közé tartozott a helytörténet, a helyi monográfiák ügye. Az önálló helytörténeti kiadványok és a periodikákban megjelent publikációk számának növekedésével már az 1870-es évek végétől jelentkezett az igény megbízható áttekintést nyújtó helyismereti, helytörténeti segédletek iránt, annál is inkább, mert már akadt példa a Magyarország történetével közvetlen kontaktusban lévő területek, Erdély illetve Dalmácia és Montenegro bibliográfiai leírására. A helyi bibliográfiák sorát Némethy Lajos Budapest bibliográfiája nyitotta meg, a Magyar Könyvszemle 1879-es évfolyamában. Időrendi sorban közli a városról, főleg annak történetéről írott önálló munkákat és az összefoglaló müvek vonatkozó részleteit. A három szakaszban közölt irodalomjegyzék 1501-től 1799-ig három évszázad irodalmának leírására vállalkozott; a 16. századból húsz, a 17. századból 53 címet és a 18. századból 105 címet sorolt fel. Bevezetőjében megemlíti forrásait, egyes tételekhez magyarázatokat fűzött, legkorábbi bibliográfiai tételei között a török elleni harcok idején kiadott német nyelvű újságlapok is helyet kaptak. A helyismereti bibliográfia klasszikus formájában jelent meg egy évvel később Payer Hugó a "Bibliotheca Carpatika" c. munkája az első olyan összeállítás, amely egy terület történeti, természeti, statisztikai és egyéb kérdéseit is felöleli. A kötet a Kárpát Egyesület kiadásában látott napvilágot, szerkesztője maga is alapító tagja volt az egyesületnek, polgári foglalkozása szerint tanító, bankigazgató. 70
