Komlósi József (szerk.): Helyismereti könyvtárosok VII. országos tanácskozása : Székesfehérvár, 2000. július 26-28. (2001)

Korompai Gáborné: A helyismereti bibiliográfiák kezdetei Magyarországon

Közel 400 oldal terjedelmű bibliográfiájába a területre vonatkozó önálló munkák mellett folyóiratokban található cikkek, tanulmányok címét is felvetette. A szerzői betűrendes leíró részt jól szerkesztett indexek egészítik ki. Szakmutatója 28 csoportra bontva gyűjtötte külön-külön a különböző tárgykörökre vonatkozó irodalmat, s ehhez még betűrendes név- és tárgymutatót is szerkesztett. A következő évben újabb, az előbbinél jóval szerényebb helyi bibliográfia jelent meg, ezúttal Bács-Bodrog megyéről. Összeállítója Iványi István tanár, Szabadka történetírója, aki ebben az összeállításban csak a vármegye történetére vonatkozó önálló kiadványok listáját adta. 1885-ben K. Nagy Sándor, több helytörténeti munka, útleírás szerzője a régi Bihar megyéről szóló könyvek és térképek ismertetését adta közre. Munkája átmenet a kritikai szemle és a bibliográfia műfaja között. A Szepesség történetével foglalkozó szétszórtan megjelent dolgozatok jegyzékét először Demkó Kálmán állította össze, mindössze néhány lap terjedelemben és a Szepesvármegyei Történelmi Társulat évkönyvének 1885-ben megjelent első kötetében publikálta. Ennek kibővített változata az 1895-ben megjelent "Szepesvármegye történelmi irodalmának bibliográfiája". A több mint 100 lapos kiadvány összeállításában Demkó munkatársa a helytörténeti kutatásokkal is foglalkozó evangélikus lelkész, Weber Samu volt. A bibliográfia annotációi arról tanúskodnak, hogy a helytörténeti kutatásban kevésbé jártas, kezdő szakembereknek szánták és általában az érdeklődő közönségnek. Budapest történeti irodalmáról 1886-ban jelent meg újabb bibliográfia, szerkesztője Majláth Béla, a Budai Krónika megjelenésétől, 1493-tól 1700-ig alkotott művek leírására vállalkozott. A Budapest-bibliográfia esetében különvált a történész és a bibliográfus munkája. Majláth könyvtárosként tevékenykedett, s bár voltak történeti munkái, a főváros monográfiájának megírásával nem ő foglalkozott, hanem Salamon Ferenc, aki akkor már másfél évtizede gyűjtötte az adatokat művéhez. A 19. század utolsó harmadában ezek az összeállítások voltak első hírnökei a hazai helyismereti bibliográfiáknak. Létrejöttük általában összefügg a helytörténeti kutató munkával, ez magyarázza meg, hogy miért főleg történeti jellegűek. Elsősorban a tudományos munka szempontjait tartották szem előtt, s csak másodrangú szempontnak tekintették s szerkesztők a könyvészeti előírások érvényesítését. Kivételnek tekinthető a Kárpátok bibliográfiája, nemcsak terjedelménél és tartalmi gazdagságánál fogva, hanem szerkesztésmódját tekintve is. Mind ez, mind a Majláth-féle Budapest-bibliográfia az önálló helyismereti bibliográfiai tevékenység produktumai. Körvonalazódott lassan egy ésszerű munkamegosztás, amely a közelgő millenniumra való készülődés jegyében igen időszerű volt. Jóllehet az ünnepi alkalom elsősorban a helyi monográfiák munkálataihoz adott lendületet, de a készülő és megjelent helyi kiadványokkal kapcsolatos tartalmi és módszertani problémák újragondolása a bibliográfiai tevékenységet is érintette. 1894-ben látta az időt elérkezettnek Tagányi Károly, hogy kifejtse véleményét a helytörténeti munkával kapcsolatosan. Tanulmányában fontos megállapításokat tett a helyi vonatkozású szakirodalom, közvetve a helyismereti, helytörténeti bibliográfia kérdését illetően is. Lélektani lehetetlenségnek tartotta, hogy a monográfia írója a tárgyban publikált korábbi művek ismertetésével foglalkozzék. "Nem a mi korunkba való..., hogy elődeink munkásságát külön-külön öt-tízhúsz íven keresztül méltassa, kritizálja /a szerző/, már mint műfaj is teljesen ellentétes korunk ízlésével" - írta, s ezzel a történészt olyan feladattól akarta megmenteni, amelynek akkorra már önálló müvelője akadt a bibliográfus személyében. Jóllehet, napjainkig élő gyakorlat, hogy a 71