Komlósi József (szerk.): Helyismereti könyvtárosok VII. országos tanácskozása : Székesfehérvár, 2000. július 26-28. (2001)

Korompai Gáborné: A helyismereti bibiliográfiák kezdetei Magyarországon

Szinnyei repertóriuma nemcsak a kortársak számára nyújtott bibliográfiai segítséget, hanem - bár többnyire elmulasztották a reá való hivatkozást - a későbbi helyismereti bibliográ­fiák forrásául is szolgált. Az 1885-ben megjelent második kötet az 1731-1880 között közreadott 172 hírlap 919 évfolyamát dolgozta fel, hasonló módszerrel. A teljesség kedvéért megemlítem, hogy a repertó­riumnak 1876-ban megjelent "Természettudomány és matematika" része, amelyben a hazai szaklapok, folyóiratok, évkönyvek és naptárak 1778-1874-ig közölt anyagát regisztrálta, annyi­ban különbözik az előbbiektől, hogy a szerzők betűrendje szerint rendezte a címeket és sajnos a tervezett szakmutató nem készült el - így a helyi érdekű irodalom csak hosszas böngészés árán elemezhető ki. Szinnyei munkája egyedülálló a maga nemében, az övéhez mérhető cikkbibliográfia hazánkban azóta sem készült. A folyóiratok feltárásának más módja honosodott meg: részben a szakbibliográfiák, részben a periodikák retrospektív mutatói adnak tájékoztatást a bennük meg­jelent tanulmányokról. Szinnyei munkájának jelentőségét úttörő volta is emeli. Elsőként megjelent és legfonto­sabb kötetének kézbevételekor magyar nemzeti bibliográfiáról még nem beszélhetünk. Szabó Károly Régi magyar könyvtárának első kötete csak évek múlva, 1879-ben hagyta el a nyomdát, Petrik és Kiszlingstein Sándor könyvészetei is a nyolcvanas, kilencvenes években jelentek meg. Nemzeti bibliográfiánk legkorábbi időszakra vonatkozó kötetei a helyismereti irodalom össze­gyűjtésére adnak ugyan esélyt, de szerkesztésmódjuk - néhány kivételtől eltekintve - nem nyújt eligazítást a lokális szempontú kereséshez. Petrik Géza 1860-tól 1875-ig terjedő időszak hazai könyvtermését felölelő kötetének tárgymutatója viszont jól használható ilyen szempontból: a történelem, s azon belül Magyarország és Erdély története címszó alatt több, mint kilencven helytörténeti munka található, köztük folyóiratcikkek is - de adatainak jelentős része már nem hozott újat, mert Szinnyeinél is megtalálhatók voltak. Ugyancsak ez tapasztalható az életrajzok, művelődéstörténet, régészet, földrajz, népisme és statisztika tárgyköreiben. Más szakterületeken: természetrajz, orvostudomány, mezőgazdaság, nevelés-oktatás, mütan, művészetek és könyvé­szet - témánk szempontjából fontos sok, addig fel nem tárt adat található. Kiszlingstein Sándor folytatta a következő tárgyidőszakra vonatkozóan Petrik munkáját. Szakmutatója 18 csoportba rendezetten közli az 1876-tól 1885-ig megjelent hazai magyar nyelvű kiadványokat, beleértve az időszaki kiadványokat is, de a periodikák tartalmi feltárását elhagyta. A történelem szakcsoport­ban több mint harminc monográfia címe szerepel, a földrajzi és néprajzi részben csaknem ennyi, de a helyismeret szempontjából érdemes végignézni valamennyi tárgykört, amelynek lokális vo­natkozása lehet. Ez a kötet 1890-ben jelent meg, a századforduló előtt újabb retrospektív köny­vészeti összeállítás már nem készült, a hazai szakirodalom újabb terméséről a Magyar Könyv­szemle és a Századok kurrens jegyzéke, valamint könyvkiadói jegyzékek adtak tájékoztatást. A folyóiratok tartalmi feltárására Szinnyei előtt nem sok példa volt, jóformán csak a Magyar Tör­ténelmi Tár első két kötetéről 1863-ban kiadott mutatót említhetjük. Helyismereti szempontból azok a mutatók használhatók eredményesen, amelyekhez tárgy-, illetve helynévmutató is járult. Ilyen volt az első Nyelvőr-Kalauz 1883-ban, a Természetrajzi Füzetek első tíz évfolyamának re­pertóriuma 1887-ben, a Földrajzi Közlemények név-és tárgymutatója 1888-ban, a Századok re­pertóriuma 1890-ben, a Néptanítók Lapjának repertóriuma 1893-ban, végül az Ethnographia és a Turisták Lapjának név- és tárgymutatói. 69

Next

/
Thumbnails
Contents