Komlósi József (szerk.): Helyismereti könyvtárosok VII. országos tanácskozása : Székesfehérvár, 2000. július 26-28. (2001)
Korompai Gáborné: A helyismereti bibiliográfiák kezdetei Magyarországon
becses részleteket tartalmazó dolgozatok és közlések lajstromának elkészítésére, az illető kötetek és lapszámok megjelölésével". E néhány sor nem maradt hatástalan, és számunkra az utolsó megjegyzés is becses, mert ezzel a korrekt bibliográfiai leírás igényét és követelményét fogalmazta meg a szerkesztő. A helyi vonatkozású történelmi és egyéb irodalom bibliográfiai számbavételének fontosságát elsőként azok a történészek hangsúlyozták, akik még maguk gyűjtötték össze a munkájukhoz felhasználható szakirodalmat. A téma napirenden tartása folytatódott a Századok 1870-es évfolyamában: Jakab Elek az erdélyi szászok honismertető egyletéről értekezett, cikkében az ott folyó tudományos munka eredményeit is ismertette, de nem bibliográfiai módszerrel, hanem az irodalmi szemle hagyományos módján. Úgy tűnik, hogy a helyi vonatkozású kutatások - beleértve a könyvészeti munkálatokat is - háttere ebben az időben a Magyar Történeti Társulat és folyóirata, a Századok volt. Ott jelent meg 1872-ben Pesty Frigyes és Fraknói Vilmos programadó felhívása, amelyben a helyi monográfiák szerzőinek legelső kötelességeként említik, hogy részletesen ismertesse munkájuk levéltári és egyéb forrásait, sőt szerintük ismertetniük kell minden vonatkozó önálló munkát és értekezést is. A helytörténeti munkához kapcsolódó könyvészeti, bibliográfiai feladatok hangsúlyozása a tudományosság igényeinek előtérbe kerülését jelzi; általánossá vált az a nézet, hogy a leírások szakszerűségét, hitelességét, ellenőrizhetőségét a bibliográfia és a pontos hivatkozások garantálják. Időszerű volt ennek az elvnek a tudatosítása az amatör kutatók körében. Mind az öntevékeny, mind a hivatásos kutatók számára egyre nélkülözhetetlenebbé váltak a bibliográfiai segédletek. Az önálló kiadványok hazai bibliográfiai számbavételének megindulásáról, Szabó Károly régi magyar könyveket feltáró munkájáról már értesülhetett a tudós világ, mások próbálkozásairól is lehetett tudni. Az időszaki sajtóban megjelent értekezések bibliográfiai feldolgozásához a Magyar Tudományos Akadémia adta meg a segítséget azzal, hogy a történészek sürgető javaslatára 1872-ben megbízást adott Szinnyei Józsefnek a folyóiratok repertorizálására. Szinnyei ekkor már egy évtizede foglalkozott sajtóbibliográfiai munkával és maga is tudta, hogy a könyvészeti számbavétel nem elég, az időszaki sajtótermékek tartalmáról is tájékoztatni kell "különben az egész óriási tömeg holt anyaggá válik, mivel a keresés sok idöpazarlással jár"- írta müve előszavában. Repertórium-sorozatából a történelemnek és segédtudományinak szentelt rész első kötete 1874-ben jelent meg; a hazai folyóiratokban, évkönyvekben, naptárakban, iskolai értesítőkben 1778 és 1873 között publikált történelmi tárgyú tanulmányokat, közleményeket tartalmazza szakcsoportosításban. A szakrendet a Széchényi Könyvtár egykorú szisztémájának figyelembevételével alakította ki. A leíró rész több mint húszezer címet tartalmaz. A helyi vonatkozású kutatásokhoz alapvető tájékoztatást nyújt szakcsoportjai közül a helyrajzok , amelyben az általános kérdésekről szóló írások után a helységek betűrendjében mintegy hatvan hasábon keresztül sorolja a címeket és végül külön csoportban a helyi vonatkozású kiadványokról megjelent recenziókat. Az ismertetések közlésének különös jelentősége az, hogy ezáltal az önállóan megjelent könyvekről is áttekintést ad. A földrajzi szakcsoport és azon belül a táj leírások, külön az utazások, valamint a népismeret csoportja is számtalan helyismereti írás címét közli. A mürégészet címszó alatt a telephelyek, lelőhelyek betűrendje szerint felsorolt címek újabb tárháza a helyi vonatkozású publikációknak. Valamennyi szakcsoporthoz kapcsolódik az önálló munkákról megjelent ismertetés. A repertóriumot összevont hely- és névmutató egészíti ki, amely újabb esélyt ad a helyi vonatkozású címek kereséséhez. 68
