Komlósi József (szerk.): Helyismereti könyvtárosok VII. országos tanácskozása : Székesfehérvár, 2000. július 26-28. (2001)

Élesztős László: A millenniumi helytörténeti mozgalom - a századforduló helytörténeti kézikönyvei

Ugyancsak elkésett a Sáros vármegyei monográfia is. Tóth Sándor 1909-ben megjelent könyvének előszava (Sáros vármegye monográfiája. Berzeviczy Albert előszavával. I. kötet, Bp., 1909) beszámol a késlekedés okáról: "Sáros vármegye közönsége már a nagy millenniumi mozgalomhoz csatlakozva, az ezredéves ünnepély előkészítése tárgyában kitűzött bizottsága javaslatára, az 1894. év őszén elhatározta, hogy a vármegye monográfiája megirassék, s habár az idő rövidsége miatt kilátás sem volt rá, hogy a mű az ünnepi esztendőre elkészülhessen, annak megírására a megyei kulturadó-alapból bizonyos összeget is rendelt. Főkép a vállalkozó és elfogadható erők hiánya miatt az ügy azután hosszabb időre lekerült a napirendről, míg az 1907. június 28-án tartott megyei közgyűlésnek módjában volt beérkezett konkrét ajánlatok alapján újból foglalkozni a kérdéssel." A Borovszky-sorozaton kívül megjelent kötetek közül a Sáros vármegyei tartalmi felépítésében közel áll a Magyarország vármegyéi és városai köteteihez: I. a vármegye földrajza; II. A vármegye őskora; III. A honfoglalás kora és a megye kialakulásának kezdete; IV. A vármegye lakossága (népfajok, nyelvi állapotok, népszám); V. A birtoklás alakulása; VI. A szabad emberek; VII. A jobbágyság története; VIII. A nemesség (nemzetségek, családok, a vármegye összes nemesi családja). Volt olyan vármegye, amely nem tudott nagy, összefoglaló díszművel a közönség elé lépni, de mégis ünnepelni kívánta a jeles évfordulót. Az 1883-ban létrejött Szepesmegyei Történelmi Társulat Demkó Kálmán szerkesztésében kiadványsorozatot indított (A Szepesmegyei történelmi társulat milleniumi kiadványai. 1-3. Lőcse, 1895), amelynek kötetei Szepesvármegye történelmi irodalmának bibliográfiáját, a Szepesség őskorát, a Lengyelországnak elzálogosított XIV szepesi város történetét, illetve Kisvármegye, vagyis a tíz lándzsások székének történetét dolgozták fel. Ha a millenniumi kötetek szerzőinek személyét, s főként kiválasztását vizsgáljuk, több megoldást is megfigyelhetünk. Mint láttuk, a kötetek egy részéhez az MTA, illetve Történettudományi Bizottsága ajánlott szerzőt, más kötetekhez pályázatot hirdettek, de voltak olyan munkák is, amelyek szerzője maga ajánlkozott. Például Károly János székesfehérvári kanonok, a Fejér vármegye története - alcíme szerint természetesen Magyarország ezeréves fennállásának ünnepére kiadja Fejér vármegye közönsége - szerzője. A kiadvány előszavából képet nyerhetünk a forrásfeltárás korabeli nehézségeiről is: "Mikor e munka megírására ajánlkoztam, azon hitben tevém, hogy az eddig közzé tett oklevéltárakon kívül, amelyekből a megye községeinek birtokviszonyaira vonatkozó számos adatott (az eredetiben így! - ÉL) gyűjtöttem, a megyei levéltár termeiben elhelyezett irat-csomagok majd nyújtanak annyi anyagot, a mennyi az elvállalt munkának - ha nem is a Történelmi Társulat által kidolgozott tervrajz szerint, de minden esetre Tagányi Károly igen helyes tanácsa szerint csak is a községek történelmére fektetve a fősúlyt szerény keretű megírására elegendő lesz. ... De csalódtam ... mintha vagy a lajstrom kötetek szólnának egy egészen más levéltárról, vagy a levéltári okiratok vannak úgy összekuszálva, hogy egy új rendezés válnék szükségessé, a megfelelő iratok kiböngészésére." Károly János egyébként azon kevesek közé tartozik, akik expressis verbis utalnak a Pesty-Tagányi-féle "szabályzatok" ismeretére és felhasználására. Gazda István azon megjegyzését, hogy az ún. rejtett sorozat kötetei mintegy alapul szolgáltak Borovszky sorozata egyes köteteihez, sőt azok rövidített szövegei, az alaposabb szövegkritika nem erősíti meg egyértelműen. Mindössze négy vármegyéről készült mindkét sorozatban monográfia: Bács-Bodrogról, Hevesről, Nyitráról és Temesröl. E kötetek szerkezete és szövege jelentősen eltér, munkatársi gárdája többségében nem azonos. A Borovszky-sorozat 1909-ben elkészült Heves vármegyei kötetének előszavában az 1890-1897-ben megjelent mil51