Komlósi József (szerk.): Helyismereti könyvtárosok VII. országos tanácskozása : Székesfehérvár, 2000. július 26-28. (2001)

Élesztős László: A millenniumi helytörténeti mozgalom - a századforduló helytörténeti kézikönyvei

megjelent monográfiájának előszavában - röviden képet adva a korszak történetírásáról is: "A múlt század derekán a Magyar Tudományos Akadémia és a Magyar Történelmi Társulat irányítása mellett megindult nagyarányú történeti részletkutatás egyik jellemző tünete volt a helytörténetírás fellendülése. Országszerte megkezdték a vármegyék és városok történetére vonatkozó okleveles forrásanyag összegyűjtését, kiadását és feldolgozását. Ebből a munkából Sopron vármegye törvényhatósága is részt kért magának, amikor 1876-ban pályázatot hirdetett, majd pedig Nagy Imre akadémiai tagnak megbízást adott a vármegye kétkötetes oklevéltárának és háromkötetes történetének a kidolgozására. Az okmánytár két kötete meg is jelent 1889-1890 közt, de a történeti rész már nem jelenhetett meg a millennium évére. Nagy Imrét a halál akadályozta meg vállalt kötelezettsége teljesítésében; az ö halála után müve folytatására felkért Balics Lajos és dr. Mihályi Ernő pedig más irányú elfoglaltságuk miatt voltak kénytelenek, az előbbi 1913-ban, az utóbbi 1933-ban, megbízatásukról visszalépni...". Ugyancsak a szerző, Balássy Ferenc idős kora és betegsége akadályozta meg a Heves vármegyei monográfia valamennyi kötetének határidőre történő megjelenését. A csúszás itt nem volt nagyon jelentős, hiszen a nehézségek ellenére az 1. kötet kézirata - már Balássy 1896. október 4-i halála után - nyomdába került, s 1897-ben azt el is hagyta, viszont a szerzőtárs, Szederkényi Nándor 1526-1867 közötti időszakot feldolgozó három kötete már korábban, 1890-1893 között megjelent. A nagyszabású terveknek azonban nemcsak a szerencsétlen halálesetek, hanem más okok is gátat vetettek, például az, hogy a felkért szerzők nem tudtak megbirkózni a feladattal. Jász-Nagykun-Szolnok vármegye törvényhatósága 1893-ban annak rendje és módja szerint "a magyar állam ezeréves fennállásának emlékére" napirendre tűzte a vármegyei monográfia kérdését, s pályázat útján Hild Viktorra és Herendi József levéltárosra bízta a munkát. A két kutató azonban nem tudta a munkát befejezni, s 1899-ben - a millenniumi ünnepségekre is alig emlékezvén már- a törvényhatóság elejtette a mű megírásának eszméjét, s mint az 1935-ben megjelent megyei monográfia (Jász-N agy kun-Szolnok vármegye múltja és jelene. Szerkesztette vitéz szolnoki Scheftsik György. Pécs, 1935) előszavából kiderül, a kéziratok az idők folyamán el is kallódtak. Háromszék vármegye pedig - úgy tűnik - egyszerűen későn ébredt. A megkésve, csak 1899-ben megjelent díszmű kiadását a vármegye törvényhatósági bizottsága 1894. december 28-án határozta el. A hazafias megnyilatkozás és a vármegye méltó emlékállításának szándéka most sem maradt el. Eötvös Loránd vallás- és közoktatásügyi miniszter leiratáról - amely Magyarország ezeréves fennállásának emlékére a vármegyéket egy-egy nevezetes történelmi eseményt megörökítő képzőművészeti alkotás elkészítésére szólította fel - "a vármegye közönsége pedig úgy vélekedett - írja az előszó -, hogy a magyar nemzet ezer éves fennállásának ünneplő esztendejére össze kell gyűjteni Háromszék vármegye történetének gazdag kincses tárából mindazon megtalálható értékeket, a melyek belső tartalmuknál fogva együttes kiállításban szemlélhetővé tegyék vármegyénk képét egész a mai napig. A törvényhatósági közgyűlés tehát szükségesnek találta oly monografikus irányú Emlékkönyv megírását, a mely magában foglalná Háromszék vármegye történetének, gazdasági, ipari, közlekedési, közigazgatási, művelődési, demográfiai életműködéséről lehetőleg áttekintő képét a múlt időktől kezdve napjainkig." Feltehetőleg a rendelkezésre álló idő rövidsége tudatában a szerkesztők szükségét látták a mentegetőzésnek: "Megjegyezzük, hogy ez a munka, mint a neve is mutatja, nem tudományos mü, s arra semmi igényt nem tart. Ez az Emlékkönyv a tudománynak csupán mai álláspontján tárgyalja a tényeken alapuló igaz és való dolgokat." 50