Komlósi József (szerk.): Helyismereti könyvtárosok VII. országos tanácskozása : Székesfehérvár, 2000. július 26-28. (2001)

Élesztős László: A millenniumi helytörténeti mozgalom - a századforduló helytörténeti kézikönyvei

Toldy (Schedel) Ferenc 1853 áprilisában felhívást tett közzé "a magyar helyirati nevek" ügyében; a felhívás akkor nem sok eredménnyel járt. 1864-ben Pesty Frigyes az MTA megbízásából kérdőíveket küldött ki minden egyes község elöljáróságához "a haza helyneveinek gyűjtése és összeírása" tárgyában, kiterjeszteni kívánván a dűlő- és helynévgyüjtést az egész országra. Az összegyűlt hatalmas, bár meglehetősen vegyes értékű adattömeg 64 kötetnyi névanyagot tesz ki (OSZK Kézirattár), belőle csak részletek, ill. egy-egy vármegyére vonatkozó anyag jelent meg nyomtatásban, s teljes feldolgozása máig nem történt meg. Az 1867-ben megalakult Magyar Történelmi Társulat - amelynek egyik kezdeményezője ugyancsak Pesty Frigyes, illetve a Dunántúli Történetkedvelők Társasága - első programjainak egyike volt a Felszólítás a községi évkönyvek ügyében (megjelent: Századok, 1868. évf., 206. o.). Az elképzelés, hogy az egyes községek krónikaszerűen vezessék az ott történt eseményeket, illetve velük kapcsolatos adatokat, szintén nem hozott jelentős eredményt, éppen úgy, mint Keleti Károlynak a Statisztikai és Nemzetgazdasági Közlemények 1869. évfolyamában megjelent "kérdöpontjai", amelyek a községek, járások gazdasági és társadalmi viszonyaira vonatkozó adatok összegyűjtését célozták. Pesty Frigyes - Franki (Fraknói) Vilmos közreműködésével - a Magyar Történelmi Társulat megbízásából 1872-ben elkészítette, s a Századok 1872. évfolyamában közzétette A vármegyék monographiájának tervrajza című szabályzatát, ha úgy tetszik, módszertanát. Pesty tervezetét elsősorban maximaiizmusa, s ennélfogva megvalósíthatatlansága miatt bírálta, és új tervezetet készített Tagányi Károly {Vélemény a megyei monographiák tervrajza ügyében, Századok 1894. évfolyam, 4. füzet). Tagányi szerint a feldolgozást nem a szabályzat részletessége, hanem a történész képességei határozzák meg. Elegendő a fő elemeket meghatározni. A városok és községek szerinti részletes leírás adja a monográfia súlypontját, azaz a létező és az elpusztult települések ábécé vagy más sorrendben tárgyalandók, hangsúlyozottan kiterjedve a település földrajzi fekvésére, helyzetére, a település nevének változataira és megfejtésükre, a birtoklás, a birtokosok történetére, a lakosság történetére a nemzetiségi, vallási, lélekszámbeli szempontok alapján, valamint a területi adatokra (beleértve az utcákat, középületeket, a közigazgatási intézményeket, a határrészeket stb.). A monográfia másik része, "a megye monographiája - Tagányi szavaival - nem lehet más, mint annak a területnek a története, a két szónak legszorosabb értelmében. A monographusnak minden históriai adat mérlegelésénél egyes egyedül a terület szempontjából kell kiindulnia: mennyiben tartozik rá ez vagy az a tünemény, van-e az valami oksági összefüggésben a területtel?" Azaz: Tagányi új tervezete a községek történetére helyezte a hangsúlyt, amelyek általánosítható adataiból állhat össze a megyetörténet. Tagányi tervezete a történész körökben általában elfogadásra talált; mintájára készült Csanád, illetve Szolnok-Doboka vármegye - később még említésre kerülő - monográfiája. Az elméleti alapvetés és a jelentős egyéni kutatómunka eredményeképpen a 19. század utolsó évtizedeiben nagy számban jelentek meg több kötetes, gyakran maradandó értékű, ma is használt kézikönyvek (kiemelkedik pl. Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában, 1-3., 5. kötet. Bp., 1890-1913; a 4. kötet Fekete Nagy Antal későbbi munkája), vármegyei, város- és községmonográfiák, monumentális sorozatok és díszmüvek (pl. Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben. Bp., 1887-1901), helytörténeti füzetek. A vármegyetörténetek, illetve a korszak forráskutatási lázával összhangban a megyei okmánytárak első nagy hulláma az 1860-1880-as években látott napvilágot. Ezek közül a jelentősebbek: Orbán Balázs: Székelyföld leírása (1-6. [Udvarhely-szék, Csík-szék, Háromszék, Marosszék, Aranyosszék, Barczaság] Pest, 1868-1873); Albert Ferenc: Heves és Külső-Szolnok 46