Komlósi József (szerk.): Helyismereti könyvtárosok VII. országos tanácskozása : Székesfehérvár, 2000. július 26-28. (2001)

Élesztős László: A millenniumi helytörténeti mozgalom - a századforduló helytörténeti kézikönyvei

rom, Esztergom vármegye) területét, módosította Beszterce-Naszód, Szolnok-Doboka, Kolozs, Torda-Aranyos, Maros-Torda, Udvarhely, Kis-Küküllő, Alsó-Fehér, Hunyad, Nagy-Küküllö, Szeben, Háromszék, Szatmár, Szilágy, Arad, Temes, Krassó vármegye határait, s módosított területtel alakította ki Jász-Nagy-Kun-Szolnok, Heves, Pest-Pilis-Solt-Kis-Kun, Hajdú, Szabolcs, Csongrád és Békés vármegye területét. A Bánságban 1880-ban hozták létre KrassóSzörény vármegyét, az addigi két törvényhatóság összevonásával (1880. évi LV. te). Az ország egységes, polgári közigazgatási rendjének megteremtése 1886-ban fejeződött be, s ez az állapot 1918-ig, ill. 1920-ig, az új trianoni határok kialakításáig fennállt. A történeti Magyarország egészének egységes, polgári igazgatási beosztása először az 1888. évi helységnévtárban jelent meg. A társország, Horvát-Szlavónország teljes polgári közigazgatási beosztását 1886-ban véglegesítették (Belovár-Körös, Lika-Krbava, Modrus-Fiume, Pozsega, Szerem, Várasd, Verőce, Zágráb vármegye). Ami pedig tárgyunkat illeti: a dualizmus korszakában, a jelentős gyűjtő- és publikáló munkával párhuzamosan, annak elősegítésére és megvalósítására ekkortájt alakult ki a "honismereti infrastruktúra". Az írásos és a tárgyi emlékek megőrzésére és bemutatására egymás után jöttek létre a múzeumok, a könyv- és levéltárak, a gyűjtött anyag feldolgozására, propagálására pedig történelmi-régészeti társulatok, egyesületek alakultak. 1867 után a kutatók előtt is megnyitották a levéltárakat, s létrehozták a Magyar Országos Levéltárat. Az első regionális vagy vármegyei, illetve városi régészeti-történeti-múzeumi egyletek az 1860-1870-es években alakultak (pl. Temesváron a Délmagyarországi Történelmi és Régészeti Múzeum Társulat; Kolozsváron az Erdélyi Múzeum Egyesület; Gyulán a Békésvármegyei Régészeti és Művelődéstörténelmi Társulat; Nagyváradon a Biharmegyei Régészeti és Történelmi Egylet; Gyulafehérváron az Alsó-Fehér vármegyei Történelmi, Régészeti és Természettudományi Társulat; Déván a Hunyadmegyei Történelmi és Régészeti Társulat; Zomborban a Bács-Bodrog vármegyei Történeti Társulat; Lőcsén a Szepes vármegyei Történelmi Társulat; Makón a Csanád vármegyei Régészeti és Történelmi Társulat; stb.). A mozgalomnak erős ösztönzést adott a millennium időszaka. Ezek a társulatok, egyesületek - történeti, régészeti, néprajzi, műemléki stb. tárgyú cikkeket közlő - évkönyveket adtak ki, s igen sok helyen kezdeményezték a vármegyei-városi-községi monográfiák kiadását. A helytörténeti kutatás legfontosabb intézményei az iratanyag mellett tárgyi emlékeket (pecséteket, zászlókat, használati tárgyakat stb.) és többségében jelentős könyvtárat is őrző levéltárak és múzeumok voltak, amelyek közül többet az említett történeti-régészeti társulatok hoztak létre (csak a századfordulóig létrejötteket említve: pl. Kolozsvár [Erdélyi Múzeum], Gyula [1868], Sopron [1868], Pozsony [1868], Nagykálló, majd Nyíregyháza [Szabolcs vármegye múzeuma, 1868], Nagyvárad [Biharvármegyei és Nagyváradi Régészeti és Történelmi Egylet Múzeuma, 1871], Kassa [Városi Múzeum, 1872]), Székesfehérvár [1873], Szombathely [1873], Máramarossziget [a Máramaros vármegyei Múzeum-egyesület gyűjteményei, 1873], Sepsiszentgyörgy [Székely Nemzeti Múzeum, 1875], Sümeg [1876], Tiszafüred, Kaposvár [1877], Déva [1880], Poprád [Magyarországi Kárpát-egyesület Múzeuma, 1881), Esztergom [érseki gyűjtemény, 1881], Mosonmagyaróvár [1882], Felka [Tátra Múzeum, 1882], Rimaszombat [Gömör-vármegyei Múzeum, 1882], Szeged [a Somogyi-könyvtárral, 1883], Gyulafehérvár [1886], Nagyszombat [Városi Közkönyvtár és Emléktár, 1886], Komárom [a városi és vármegyei Múzeumegyesület gyűjteménye, 1887], Besztercebánya [1889], Körmöcbánya [1889]. A 19. század utolsó évtizedében - a millenniumi ünnepségekhez kapcsolódva - különösen sok új múzeum létesült (Szabadka [1890], Balassagyarmat [1891], Szatmárnémeti [1891, a Kölcsey-kör múzeuma], Fiume [1892], 44