Komlósi József (szerk.): Helyismereti könyvtárosok VII. országos tanácskozása : Székesfehérvár, 2000. július 26-28. (2001)
Élesztős László: A millenniumi helytörténeti mozgalom - a századforduló helytörténeti kézikönyvei
Élesztős László A MILLENNIUMI HELYTÖRTÉNETI MOZGALOM - A SZÁZADFORDULÓ HELYTÖRTÉNETI KÉZIKÖNYVEI A keresztény magyar királyság 1000 éves fennállásának jubileuma jó alkalmat ad a 19. század végi - a honfoglalás 1000. évét ünneplő - millenniumi időszakra való visszatekintésre is, többek között az akkori történészi teljesítmény, az 1896-ban vagy a körül megjelent ország- és helytörténeti könyvek áttekintésére, értékelésére, annál is inkább, mert a száz évvel ezelőtti millennium alkalmából jelentős honismereti mozgalom bontakozott ki. Ez a mozgalom egyúttal a magyar helytörténetírás első jelentős korszakának fontos állomása és "táplálója" is volt, ami szükségessé teszi, hogy elöljáróban röviden felvázoljuk a magyarországi helytörténetírás történetét, főbb eseményeit és folyamatait az 1850-es évektől a századfordulóig. Szorosabban vett témánk - a millenniumra megjelent helytörténeti irodalom időbeli kiterjesztését az 1896. évi millenniumi ünnepségeket megelőző, illetve követő évtizedekre az is indokolja, hogy maga az ezredévi ünneplés pontos dátuma vitatott és sokáig eldöntetlen volt. A jogtörténész Botka Tivadar például már 1878-ban könyvet jelentetett meg Millenarium vagyis a magyar államiság ezeréves évfordulójára 884-től 1884-ig (Budapest, 1878). (Az 1896. millenniumi évről alább még bővebben lesz szó.) A polgárosodó Magyarország és a helytörténeti kutatás a 19. század második felében - a "honismereti infrastruktúra" kialakulása Az 1867. évi kiegyezés utáni évtizedek Magyarországán a fő kérdés a polgári nemzetté válás, a polgári, kapitalista fejlődés volt, mind gazdasági, mind társadalmi, mind szellemi téren. Egyes történészek és politikusok szerint ugyan ez az időszak egy hanyatló nemzet, egy feudális ország egyik utolsó fellángolása, amelyet különösen az úgymond "önmagát túlélt nemesi nemzet" 1896. évi millenniumi emlékünnepségei példáztak, illetve jelenítettek meg. Ezzel a sommás elutasítással, s általában a történeti folyamatok későbbi alakulásának ismeretében tett fölényes ítélkezéssel természetesen nem érthetünk egyet. A millennium időszaka - minden, itt nem elemezhető problémája, ellentmondásossága ellenére - a polgári nemzetállam, a korszerű közigazgatás, az ország modern infrastruktúrája (közlekedés, posta stb.), a politikai, gazdasági, társadalmi, kulturális intézmények, szervezetek stb. kiépítésének felívelő, építő szakaszába esett, s egyben jó alkalmat adott a nemzet 1000 éves fejlődésének és 19. század végi állapotának számbavételére, összefoglalására is, még annak tudatában is, hogy ez a számbavétel elég egyoldalú volt. A polgári közigazgatás kiépítése során a régi rendszer bástyájának tartott nemesi vármegye is jelentős átalakuláson ment át a kiegyezés után. A vármegyék és az ún. kiváltságolt vidékek (pl. a Jászság, az erdélyi Királyföld) rendi jellegének megszüntetése érdekében az 1876. évi 33. te.-kel megszüntették a kiváltságolt területek, illetve a vármegyéken kívüli törvényhatóságok (Székelyföld, hajdúvárosok, 16 szepesi város stb.) különállását, s beolvasztották a környező vármegyékbe, vagy önálló vármegyékké szervezték. Ennek során igyekeztek könnyebben igazgatható, arányosabb egységeket létrehozni - Erdélyben pl. Szolnok-Doboka, BeszterceNaszód, Torda-Aranyos, ill. Maros-Torda vármegye felállításával. A Magyarország és Erdély területén létrehozott 63 vármegye területét, határait 1877-ben véglegesítették; az 1877. évi I. te. jóváhagyta tíz megye (Csík, Fogaras, Brassó, Bihar, Szepes, Torontál, Somogy, Baranya, Komá43
