Komlósi József (szerk.): Helyismereti könyvtárosok VII. országos tanácskozása : Székesfehérvár, 2000. július 26-28. (2001)

Bényei Miklós: Helyismereti gyűjtemények kialakulása és fejlődése a magyar közkönyvtárakban

személyi feltételeket, az egységes gyakorlat kialakításához pedig bocsássanak ki részletes útmutatót. A téma előkészítő anyaga megpendítette a járási és a falusi könyvtárak bevonását is a gyarapításba. A jelenlévők viszont arra gondoltak, hogy a gyűjtést és a feldolgozást a megyei könyvtárak végezzék, a tájkönyvtárak pedig a szervezéssel és a módszertani segítségnyújtással foglalkozzanak. A merev elhatárolás azonban nem volt célszerű és a gyakorlatban kivihetetlennek bizonyult. A szabályozás ötlete viszont hamarosan megvalósult. Az értekezlet távlatos szakmai ajánlásai nyomán egyébként egy ideig a helyismeret feltáró, bibliográfiai funkciója került előtérbe: néhány megyében megindult a kurrens cikkek katalogizálása, kísérlet történt az együttműködésre, a vitákban jó néhány alapelvet tisztáztak stb. A hatvanas évek elején megérlelődtek az újabb előrelépés társadalmi feltételei: kiterebélyesedett az újraéledt honismereti mozgalom, megélénkült a helytörténetírás, az oktatási reform ismét kötelezővé tette a helyi információk tanítását és a tanulók megfigyeléseinek, olvasmányainak megbeszélését stb. Ekkoriban jelentkeztek először nagyobb mennyiségben a helyismereti információkkal kapcsolatos igények, és ekkor szilárdult meg az a felfogás is, hogy a helyismereti gyűjtő és bibliográfiai munkát a megyei könyvtárakra kell alapozni. A társadalmi szükségletre időben válaszolt és mintegy legalizálta az akkori törekvéseket a művelődésügyi miniszter 146/1964. számú utasítása. Egyértelműen előírta, hogy a megyei könyvtárak kötelessége a helyismereti tevékenység, közelebbről a dokumentumok gyűjtése, feldolgozása és a helytörténeti kutatás segítése. Kimondta azt is, mit kell beszerezni: "a megye területén [...] megjelent, továbbá a megyére vonatkozó kiadványokat, ide értve a folyóiratokat és egyéb sajtótermékeket (metszeteket, térképeket, aprónyomtatványokat stb.) is." Az idézett paszszussal ismét a gyűjtésre helyezte a hangsúlyt. Tulajdonképpen ekkor, a jogszabály közzétételével zárult le az a fejlődési szakasz, amikor kialakult a hazai helyismereti tevékenység fő elemeiben ma is létező szerkezete, ahol egy-egy megyében (és a fővárosban) a munkaterület elsődleges bázisa, centruma a megyei (a fővárosi) könyvtár. A megyei könyvtárak többsége a hatvanas évek derekán már képes volt e feladattal is megbirkózni, sőt - mint előbb szó esett róla - számos helyen már évekkel azelőtt megkezdték a gyarapítást és a feltárást. Az utasítás megerősítette ezt a szándékot, megszüntette a feszítő bizonytalanságokat, jogi biztosítékot teremtett, háttérbe szorította a szakmai és ideológiai kételyeket és ily módon előmozdította a munka beindítását a többi könyvtárban is. A jogszabály támaszt nyújtott azon városi és járási könyvtárak helyismereti tevékenységének is, amelyek vagy korábban kezdték el azt, vagy ekkor szánták el rá magukat (pl. Kazincbarcikán, Sárváron, Barcson, Sarkadon stb.). Sokat segített a helyes módszerek elterjedésében Takács Miklós 1968-ban közreadott útmutatója és Csomor Tibor pár évvel később keletkezett, terjedelmes honismereti bibliográfiája. Az állomány hézagainak pótlásában pedig az Országos Széchényi Könyvtár 1969-ben elindított mikrofilmezési programja kínált igen jó esélyt. A helyismereti tevékenység helyet kapott - persze inkább csak az említés szintjén - a korabeli felsőoktatási jegyzetekben és tankönyvekben is. Noha az évtized második felében, 1967-ben egy minisztériumi vizsgáló bizottság a szegedi Somogyi-könyvtárt elmarasztalta "tudományos aspirációi" miatt, egyre inkább általánossá vált az a felismerés, hogy e területen a megyei könyvtár szakkönyvtári teendőket lát el és egyedi jellegű információ-anyagának birtokában tudományos szintű teljesítményt nyújthat. A helyismereti információk iránti érdeklődés növekedése, az igények tömeges jelentkezése, differenciálódása és földrajzi kiterjedése egyre inkább megkövetelte, hogy a kisebb lakóhelyi közművelődési könyvtárak is folytassanak helyismereti tevékenységet, illetve ahol már volt ilyen, fokozzák annak intenzitását. A hetvenes évek elejétől a könyvtárügy irányító szervei 16